Hit remény szeretet

2009. november 17. at 8:16 DU. (Család, Magyar)
Tags: , ,

2009. november 17.

Kis unokáim, gyerekeim.

Szeretlek, benneteket ezért azt mondom, tanuljatok nyelveket.

Kínait, Spanyolt, Angolt, ha kell akkor Hébert.

Ha Te egyszer hatvan éves leszel, akkor tudd elmondani azt, amit én most elmondok néked. A Te unokáid, akkor már lehet, hogy nem beszélik a magyart. Tanulj nyelveket, hogy el tudd mondani, mit érzel. Tudd elmondani, nagyapádék hol veszítették el őseik jussát, az utolsót, a nyelvet. Tanulj nyelveket, hogy megértsenek, mert könnyen lehet, a magyart addigra elfelejtik, régen. Tudd elmondani, hogy volt valamikor egy szép ország, úgy hívták Magyarország. Mond el nekik azt is, hogy itt harcoltak őseid, több ezer éven át, és védték fegyverrel és szóval a hazát.  Akkoriban még, élt egy nép, magyar volt, és remélt. Volt egy kicsi ország, a Kárpátok között, két folyó ölelte föl, ők úgy hívták Haza. Az itt élő nép jó és büszke volt, a szeretet a génjeibe volt. Soha nem hitt a gonosz szándékban. Ez a nép úgy gondolta, nincs is más, csak ahogy ő él a hit, szeretet, béke, a jó. Ez a nép, bízott magában, remélt a munkában, szerette a másik embert, hitt a magyarok istenében.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el csak nekik! Akkoriban Az emberek magyarul beszéltek, nem volt bűn a saját szép magyar anyanyelved.

Mond el egyszer csak jöttek az emberek, az idegen emberek, őket csak a pénz érdekelte. Rávették nagyapád, hogy semmi nem számít, csak a pénz, jólét és csillogás. Nem kell a magyar, tanulj nyelveket, mert „Úgy érvényesülsz”. Nem kell a hit, mert az nem termel „profitot” . A menő szlogen az lett, “Csináld azt, amit a kutyák. Amit nem tudsz megenni, megrágni, vagy megdugni, azt hugyozd le és hagyd ott.” Ezen eleinte nevettünk. Olyan jópofának tűnt.  Aztán később, amikor minket hagytak ott, tűrtük, majd próbáltunk tiltakozni, de akkor már késő volt. Akkor már nem volt visszaút. Akkor írtam ezt neked.

Mond el, mindent megtettek, ezek az emberek, hogy elvegyék ükapáid jussait, megtervezték, egy évezreden át. Mindenki csak tűrt, szenvedett, hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Elvették az országot, csak csonkán maradt meg a nemzetünk. A csonkaságban is a magyar csak hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Azok, akik kívül rekedtek üldözöttek lettek. Szép lassan feladták eltűntek. A maradék, csak hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: A kommunizmussal elvették a hitet, a vallást, az egyházat. És egyenlőséget ígértek. De a magyar csak tovább élt, mégis hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: A kollektivizálással elvették a földet. Virágzó gazdálkodást-egyenlőséget ígértek. A magyar ember dolgozott érte, mert hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Mikor az emberek elkezdtek mindebben hinni. Akkor ezt is elvették. A maradék hitet. Mindent elkövettek, hogy szembe állítsák a népet, de mind ez mellett a magyar. mégis, hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Azt mondták, hamis volt az a hit, van egy új szép csillogó világ, ez a szabad világ. Ott bűnösök nem, csak toleránsak élhetnek. Bűnösök, akik ezt el nem fogadják. Megosztották a népet. A magyar mégis csak, hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Szabadságot, egyenlőséget ígértek Európát! Elhazudták, hogy Európa Mi vagyunk. Eltagadták, a múltunk, eltagadták, hogy vagyunk. Mégis, a magyar hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: nem volt szabad magyarnak nevezni magad, mert törvénytelen volt, nem kérdezhetted meg, hogy másokat miért nem nevezhetem a nevén, mert törvénytelen volt. Szidni már csak a magyart volt szabad. Mégis a Magyar hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Vagy ne tanulj nyelveket, csak szeress és akkor, unokádnak könnyezve énekelheted, az akkor már több mind kétszáz éves éneket:

Kölcsey Ferenc:

Himnusz

Isten, áldd meg a magyart,

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villamidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozmán vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám, kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett, s nem lelé

Honját a hazában,

Bércre hág, és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virúl

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.

Mert mégis, akkor is, mindig van hit, van remény.

Csak egy kell a szeretet, és bennetek az töménytelen.

Kromek Pál

2009 November 16.

1 hozzászólás

Koppány és sorsa

2009. november 16. at 7:22 DE. (Kromek, Magyar)
Tags:

Az alábbi bejegyzést 2009. október 7. -én írtam a http://blog.kromek.hu oldalra.

 Koppány

A minap megkértek, hogy egy oldalt ami a Koppány népe nevet viseli készítsem el. Megtettem. Ennek apropóján gondoltam összeszedem, amit Koppányról tudnom kell, amit tudok, és közzé teszem. Az alábbi anyag ált össze:

Koppány Árpád leszármazottja, aki Tar Zerindnek a fia volt. Tar Zerind Árpád dédunokája. Mivel az Árpádházban, Árpádtól eredően az öröklés az ősi magyar jog szerint történt, ezért e szerint a jog szerint Koppány jogos utódja volt Gézának. Ugyan Géza megeskedte Koppányt, hogy lemond erről a jogáról, amennyiben István az Ősi magyar törvényeket követi. De István letért erről az útról, szakított a magyarok szokásaival és törvényeivel, és ezért következhetett be, már jogosan Koppány hatalmi követelése. Koppány látszatra a Görögkeleti vallást vette fel, István ezt tudta. Egy esetleges Koppány  győzelem esetén valószínű a magyarság visszatér az ókeresztény hitre. Géza halála után a Rómától átvett, és mai napig is meghatározó fogalomként használatos, szóhasználat szerint, a Senioratus elve alapján jogosan követelte magának Géza feleségét, és vele együtt a trónt. Ezzel szemben István, az újonnan bevezetett, az addigi magyar jogrendtől eltérő, a sztyeppei szokásoktól idegen, a Primogenitura elve alapján, Koppány fejével a magyarok jogrendje szerint törvénytelenül szerezte meg magának a hatalmat. A hatalom birtokosaként apja akaratával szemben, a magyar jogrendet meghazudtolva, megváltoztatva törvényesítette cselekedeteit. Ez olyan mint amikor a magyar parasztot arra kényszerítették, hogy egy közösségbe a termelőszövetkezetbe önként dalolva vigye be minden vagyonát, és mondjon le róla. Hasonló volt István fejedelmi joga. Ezzel a tettével örökre elszakított a magyarságot a múltjától, elindította a törzsszövetség felbomlását, szétfoszlatta Emese álmát.

Istvánnak ez a magyar szokásjogot elvető trónbirtoklása ezer éve megosztja a magyar népet. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Koppány győzelme esetén is fennáll ez a megosztottság. Az is előfordulhatott volna, hogy  Rómával és Bizánccal szembe létrejön egy harmadik keresztény vallási központ. Ilyen szempontból talán a megvalósult változat jobb. A probléma gyökere a Géza korabeli Európai hatalmi törekvésekből adódik.

Szövetség a Magyarok ellen:

Hármas szövetség jött létre a Magyarok ellen, ennek a fő képviselői: Tovább ehhez a bejegyzéshez »

1 hozzászólás

Egyedül.

2009. november 9. at 5:57 DU. (Család)
Tags: ,

2009. november 9.

Az ember, társas lény.

Több ezer éve szervezett, több százezer éve, spontán kialakult családban él. A genetikánkban, a tudatunkban mélyen be van ágyazva, onnan ki, nem verhető. Az élet lényegének első kérdése minden élőlény számára a túlélés. A fajfenntartás, ösztöne, ami a szaporodásban testesül meg. Az emberi továbbélés alapja és helye a legkisebb közösség, ez a család. A szaporodás a kétneműségre épül, a társas emberi kapcsolat, az utód nemzés, a jutalma. Az utód gondozásának a helye az emberi közösségekben legalább 400 000 éves. Ez a család mind fogalom, mélyen beágyazva él a genetikánkban, a tudatunkban. Egy férfiből, egy nőből, gyerekekből, és nagyszülőkből áll. Amikor valamikor ez a család csonka lett, mer a vadászat során balesetben meghalt az apa, vagy a következő szülésben elhalt az anya, akkor az a család szétesését okozta.  Az öregek elpusztultak, mert nem volt, aki gondoskodjon róluk. Az utódokra, a gyerekekre mély szomorú benyomást tett, ez a tragédiasorozat. Az egész életüket örökre megnyomorította egy ilyen esemény. Persze mindig voltak más családok, akik befogadták az életképes túlélőket, de azok soha nem váltak az új család teljes jogú tagjává. Gondolataikban, emlékeikben, amit később léleknek neveztek megjelentek az elmúlt szép közös évek, megjelent a vágy annál szebbet-jobbat teremteni. Ezekből a csonka családokból származó emberek megkeseredve, lelküket sanyargatva próbáltak kitörve bizonyítani. A rátermettségüket, állandóan bizonyítva vakmerő tettekre ragadtatták magukat. Ezek a vakmerőségek vezettek a háborúk kialakulásához, a vezérek, a tudomány megszületéséhez.

Az ember ismert történelme során, egyre gyakrabban jelentkeznek olyan folyamatok, melyek, a család tudatos szétrombolását jellemzik. Egyes csoportok, már ezer évek óta elemzik ezeket a hatásokat. A tudásuk alapján megpróbálják más közösségek sorsát kedvükre, érdekükbe irányítani. Az ember előbb utóbb, mindig védekezett ez ellen. Az Ősi vallások mind arra épültek, hogy a családi közösséget erősítsék.  Ilyenek a Zsidó vallás, ami több ezer éven keresztül képes volt ellen állni ennek a bomlasztó folyamatnak. Sajnos a Keresztény hit világ, egyre kisebb erővel rendelkezik az alapvető emberi értékek védelme során. Naponta veszít a liberalizmussal szemben a nehezen megszerzett pozícióból. Számomra úgy tűnik, nem éri meg a három ezer évet. Nem csoda ezek között a körülmények között a keleti vallások felerősödése, kiteljesedése. A vallástudományok mellett mindig kialakultak olyan csoportok, talán filozófusok, később közgazdászok, akik abból próbáltak meg élni, hogy az előbb említett tudást kihasználva, anyagi előnyökhöz jussanak. A sérült ember gyengeségéből, azt kihasználva, előnyre tegyenek szert. Amikor az ilyen egyszerű módja nyilvánvalóvá vált az előnyszerzésnek, akkor, nem volt más feladat, mind a társadalmakat átalakítani, az egyént elmagányosítani, elgyengíteni. Cukros bácsiként csalogatni.

Az utóbbi évszázadokban a kommunista szellem, a kollektív gondolkodásmód, majd napjainkban a liberalizmus filozófiája a közgazdaságtan leple alatt, hadat üzent a család intézményének. A mai Magyarországon a munka a pénz utáni, hajsza, az elvállások magas száma, egy kis liberális-szocialista segítséggel, egy kis nyalókával, már a törvénykezést is a lazább gondolkodásra bírja.

Csak gondoljunk bele ma, ha egy fiatal pár összeáll, netán összeházasodik akkor milyen sors vár rá?

A legjobb „család”-ból származók is az első gyermek után szétválnak. A leggyakoribb válások 20-24 éves korban történek. Legalább az egyik, de nagy valószínűséggel a másik is talál magának egy párt. Ott új gyerek esetleg gyerekek születnek. De a régi házasság, a másik gyerek állandóan ott él az elvált szülő gondolataiban, az azt elkeseredetté, depresszióssá, keserűvé, majd földönfutóvá teszi. Állandó olyan fájdalmak között él, amit még magának sem vall be soha, mert van olyan bátor, hogy legalább azt Ne tegye meg. Persze ezek a negatív érzelmek, esetleg kicsit más gondolatokkal, de ugyanígy jelentkeznek a másik felekben is. Mindegyikben. A folyamat legszomorúbb része az, hogy a régi családokból és az új családokból származó gyerekek egyaránt, ezzel, szomorú tudattal élnek együtt. Mi is következik ebből? Még lazább lesz az erkölcsi rend, mert a felnövő fiatalok szeretnének felszabadulni a nyomás alól. Bizonyítási kényszer vesz rajtuk erőt, a szép új világnak való megfelelés érdekében. Mindent megtesznek azért, hogy az új rend elvárásainak megfeleljenek, hozzá igazítják a törvényeket, a jogot. Egy két generáció és a társadalom leépül. Nem kellenek a régi értékek a család. Pedig az, emberi közösség alapja, több százezer éve. A kéjelgések, a kábítószerezések, a kocsmázások, fogják a kiutat kínálni. A társadalom végképp lezüllik ebből a liberalista mételyből nincs kivezető út. Innét csak elmenekülve lehet kijutni. A történelem sodrában több társadalom próbálkozott a család felbomlasztásával, mind belebukott. Ez a métely több társadalmat bomlasztott fel. Ilyen volt Szodoma Gomora, Róma, Attila birodalma. Ennek az áldozata lesz pár generáción belül a mai modern Nyugati világ.

Kik lesznek a változatlan túlélők? A fanatikus valláskövetők, a Zsidók, a Muzulmánok, a Buddhisták. Előtűnik pár vezér, és új népek sarjadnak a nacionalizmus, egén.

Mit tehet a milliárdnyi mai nyugati ember? Ha modern akar maradni, akkor él egy fejlett, szép fényes, csillogó, villogó hangos, örömökkel és kéjjel teli világban, és várja a végét.

Egyedül.

Vélemény?

A tiltott múlt!

2009. november 7. at 7:33 DU. (Magyar)
Tags:

A magyarokról

Úgy gondolom alapvető, és elengedhetetlen, a hovatartozás megfelelően történő értelmezése, mindenki életében. Ha valaki Magyarnak vallja magát, akkor az a Magyarság tudat.  A jelenlegi szociálliberális kormányzatok, a polgáriasodás vágyát terjesztő, Zsidó- Keresztény politika, ezt másként gondolja. Évezredek óta, új és egyre újabb kultúrát, történelmet, fedeznek fel számunkra, és ezt a hit, és a tudomány köntösével letakarva kufárok módjára árulják. A tudományt művelő emberek munkásságuk során, vagy az aktuális tudományos, politikai irányzatokat követik, vagy kirekesztődnek ezekből a körökből, és kiátkozottak lesznek. Legyen az a munkáságuk, de akár a megélhetésük. Ellehetetlenülnek. Ma Magyarországon a háttérben háború folyik a „Hivatalos” és a „Nem hivatalos” körök között a történelmi kérdésekben. Az utóbbi években felerősödő, a magyarság múltját, és ezzel a jövőjét befolyásoló teóriák két fő irányt rajzolnak ki. Az egyik a hagyományos irányzat, amikor azt mondják, hogy a magyarok, egy finnugor eredetű nép, aki úgy ezer-ezerötszáz éve feltűnt és eltűrt vendég lett a Kárpátok között. Vele szeme a másik azt mondja, hogy a Magyarok az úr közvetlen leszármazottjai, az emberiség hajnalától, és feladatuk, az emberiség tanítása, irányítása, a múltban ép úgy mind a jövőben. A hivatalos körök a politika rendelésére eldöntik, hogy TE, aki ezt olvasod, milyen identitással rendelkezz. Eldöntik helyetted, hogy egy nyomorult ezer éven át szenvedő nemzet tagjakén bűnösnek érezd magad. Ha ez mégsem úgy jön be, ahogy elképzelik, úgy látják, hogy mégis talpra állsz, akkor minden eszközt megragadnak arra, hogy átalakítsák a Te tudatod, olyanra, aminek látni szeretnék.  Mindig voltak, és jelenleg is vannak olyan emberek, akik ezen hamar átlátnak és tesznek ellene. Ha többet nem hát leírják. Ezeknek az embereknek a tudományos munkássága teremti meg a Magyar ember magyarságtudatának új kézenfekvő lehetőségét. Ebben a bejegyzésben megpróbálom a jelenlegi, többségi magyarság által még mindig tudott, bár a hivatalos tudományos köröktől elátkozott, nézeteket összefoglalni. Ezek azok a feltevések, amit a hatalom nem mer a gyerekeink kezébe adni még mese formájában sem. Nem merik gyermekeinkben még rege, vagy legenda, segítségével sem erősíteni ezt az identitást. Attól, tartanak, hogy a magyar nyelvbe ágyazott tudással ez annyira felerősödik, hogy a tudományos propaganda, tehetetlen lesz vele szembe. Az, hogy mennyire bizonyíthatóak ezek a magyarság sorsát meghatározó írások, csak egy szempillantásnyi állapot. A bizonyítékok egyre jobban ellentmondást nem tűrve, a technikai fejlődéssel, minden titkolózás ellenére előkerülnek.  A tudományosságán, vagy netán tudománytalanságán túl, csak a hivatalos köröket irányítók félelmével magyarázható az a gyűlölet, ami elutasítja a magyarság eltitkolt tudásának a terjesztését.

Van mitől félniük.

Úgy gondolom a magyarság, elhallgatott történelme is ér annyit, a világnak, mind a más nemzetek, idegenek által kitalált figurái, és a zsidók históriái. Tovább ehhez a bejegyzéshez »

1 hozzászólás

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.