Látok, ezt nem tudom

Áldás vagy átok, mert

Látom a régi teret és utcát,

Mely oly tiszta volt.

Látok sok embert, ki hajnalban

Munkába ment, mert

Akkor volt munka és gyár,

Most üresek az utcák.

Látok sok lézengő embert,

Rongyokba öltözött meggyötört lelket,

Minden aluljáró lassan megtelt,

Hol kannás bor illata terjeng.

Látom a nyomort és éhezőt,

Csak nem látom a biztos jövőt.

Látom, hogy furcsán néztek,

Biztosan magamban beszélek.

Mert látok, nem tudom, hogy

Ez áldás vagy átok.

Szabad Sólyom Nemzeti Blog via Nyikos Tibor: Látok / áldás vagy átok // Szabad Sólyom Nemzeti Blog.

Már többször leírtam, pár éve elküldtek nyugdíjba. Ebből a kevés pénzből csak tengődni lehet. Kénytelen az asszony dolgozni, még van egy-két éve nyugdíjig – most a választások, meg minden-, ezért sokat vagyok egyedül. Idős korom ellenére állandóan bújom az Internetet, rengeteg olyan információhoz jutok, amiről eddig nem volt tudomásom.

Ezeket a gondolatokat már több bejegyzésemben megfogalmaztam. Mivel a „szocialista korszak” gyermeke voltam, ezért teljesen más értékrendel ítélkezem, mint a mai ifjúság. De, ahogy mondani szoktam, az időm annyi mint a tenger. Habzsolom az összeesküvés elméleteket, a különféle pártok nézeteit, ideológusaik eszmefuttatásait. Néha azon veszem magam észre, hogy ez már így nem mehet tovább, a képtelennél képtelenebb gondolatok ki-ki ugrasztanak a székemből, ilyenkor kirohanok, jobb híján megfogom az ásót, és forgatom a földet. Azt hittem, a választások után, kicsit megnyugszanak a kedélyek, és letehetem az „ásót”. Nem így lett! Tényfeltárások, a „pirosszemüek” jogos vagy jogtalan üldözése, de a lényeg a kirakat. Elhibázott, vagy éppen jól megtervezett, már gyanús főhivatalnoki nyilatkozatok, intézkedések, melyek alá ássák a magyar nép és az ország tekintélyét, és a pénzünket. A „sárgaszemű” kígyó egyre „gyakrabb” (ilyen szó nincs is) erőszakos felbukkanása, hibás, káros döntések sűrű sora, hozzáértés nélküli erőfölény érvényesítése az új szakmai vezetésekben.

Nem jó jelek!

És most itt van ez a vörös katasztrófa!

Számomra teljesen világos, a magyarság, a magyar ember, a magyar nyelvel együtt rövidesen eltűnik. Jó úton haladunk. Nem tudom, hogy lehet-e, és kell e bárkit hibáztatni ebben, minden esetre számomra világos, és több jel arra utal, hogy ezt jól megtervezték. Ez a folyamat nem véletlenül megy így már legalább ezer éve!

Van egy jó hírem: két generáció és vége a szenvedésnek!

A magyarság pusztításában a legnagyobb közvetlen kárt a nyelvújítás végezte!

Ma, amikor egy fórumon, akár ezen is, ha nem a hivatalos irodalmi nyelvnek megfelelő helyesírással, fogalmazással jelenik meg egy bejegyzés, vagy hozzászólás, akkor olyan támadás éri a hibát elkövető embert, ami teljes kiközösítéssel jár. Ez többek számára végső, áthághatatlan akadályt jelent a gondolatainak közlésében, ezzel megkérdőjelezve a rosszul író ember magyarságát. A legtöbben ilyenkor elhallgatnak, félreállnak. Kevés olyan makacs ember létezik, mint én. A makacsságom abból adódik, hogy tudom, az, amit én beszélek, az a magyar, mert az anyámtól tanultam, olyan szavak társaságában, amit a mai helyesírás könyvek már nem is tartalmaznak. Magyar még akkor is, ha pogányok a gondolataim, ha rebellis a viselkedésem, ha parasztra, somogyi kanászra jellemző fogalmakat, gondolatokat írok le, úgy ahogy én hallom, értem, gondolom, mondom. Emlékszem, az általános iskolában annak idején egy-két gyerek volt, aki kitűnőre megtanulta a helyesírást, négy-öt, aki úgy négyesre, a többi harminc, meg képtelen volt elsajátítani! Gondolom azért, mert nem az anyanyelvére tanították. Ezek után leélhette az életét másodrangú állampolgárként, aki buta paraszt! Mert az utcán gyerek korában azt kiabálta a másiknak, hogy „hüle” nem tudta, hogy azt nem úgy kell mondani, hanem úgy hogy „hüje”, azt meg még nehezebben értette meg, hogy ezek után miért úgy írják, hogy „hülye”. Talán, mert mások kitalálták? Talán, hogy le lehessen hülyézni?

Nem tudom.

A nyelvújítás következménye Trianon után az lett, hogy az egész délvidék lakosságát elvette tőlünk, tálcán kínálta fel a szerbeknek, a nemzetet, az ott rekedt magyart. Több, szám szerint 16 unokatestvérem maradt a mai szerb és horvát határ mögött. Az unokatestvéreim még, pár kivételével, mind beszéli vagy beszélte a magyart. Az elszakadás öregapám életében volt. Az unokatestvéreim gyerekei közül már egy sem beszél magyarul. Nem is tudom, hányan vannak. Egyesek kemény szerb nacionalisták lettek, most ők a szerb aktív korosztály! Miért és hogyan történhetett ez meg? Könnyen elintézi mindenki az erős, rámenős, szerb asszimilációval. De nem ez az igazság!  A fő ok, az a magyar nyelv rámenős magyarországi egységesítése. A Vajdaságban, még ha érti is a gyerek a magyart, és egy magyarországi magyarral beszél, akkor az ember elmosolyogja magát a hallott kiejtésen.

Belénk verték ezt a cinikus mosolyt.

Ezek után akkor inkább szerbül szólal meg, mert ha rosszul is mondja, azok nem nevetik ki, úgy mint a magyarok! Nem lehet azon csodálkozni, hogy egy szót sem mer kiejteni magyarul. Rákerestem pár szerb óvodai gyermek csoportképre, ha valaki ismeri a tipikus szerb ember kinézetét, akkor látja, hogy azokon a képeken legfeljebb 20% a szerb, a többi mind magyar, de nem beszéli a nyelvet, és szerbnek vallja magát. A magyarságukat olyannyira szeretnék elfelejteni, hogy még a nevüket is elszlávosítják.

Talán nem kellene a nyelv egységesítését ennyire erőltetni, talán büszkének kellene lennünk a régi nyelvjárásokra. Mi eltüntettük, szégyelltük a somogyias, a szögedies, a palóc, stb. beszédet. Miért, tettük ezt a magyar néppel, miért tettük egymással? Talán megosztottak bennünket, vagy magunktól volt ennyi eszünk?

Manapság, ha egy munkaképes magyar fiatal, aki nem a főváros környékén nevelkedett, (nemszeretem szó: szociálódott) netán szerzett egy diplomát, és tett egy nyelvvizsgát, akkor, ha teheti, az első percben elhúz ebből az országból, mert egy idegen társadalomban jobban elviseli azt, hogy rosszul beszéli a nyelvet, mint azt itthon a fővárosban, hogy ez egy paraszt, még magyarul sem tud. Nem tiszteljük a magyart! Pedig az a magyar, és nem a pesti izraelita, aki osztja az ész!

Az utóbbi napokban úgy gondoltam, hogy maradok a kaptafánál. Ásózok. Leépítem lassan azokat a blogokat, ahova írogatok. Inger – az ásózáshoz – van bőven, csak a híreket kell megnéznem. Az a baj, hogy ez a gátszakadás betett nekem. Ennyit nem tudok ásózni! A tragédia nyomán újból felerősödnek bennem az összeesküvés elméletek különböző változatai, a képzelődések. Látva egyes illetékesek (például államtitkár) hebehurgya, erőszakos, tájékozatlan, mondatát, intézkedését, felmerül bennem a gondolat, hogy nincs megfelelő szakemberünk? Vagy csak nem bízunk bennük? Nem tudom, tudják-e a vezetőink, hogy egy ilyen munkában a leglényegesebb: a szakemberekben bízni. Ez a legnehezebb a sárga kígyónak. Mert mindenki gyanús! Egyet értek, olyan államtitkárra nem lehet az ügyet bízni, aki a gép elé áll, és csaknem sziszeg, közben leállít egy útépítést. (bár nem vagyok illetékes, a hallottak, látottak alapján én a szakértelmében sem bízok) Talán olyan embernek lenne ott a helye, aki nem sziszeg, hanem ért is hozzá!

A büntetésekről jut eszembe, talán Anonymus írta, hogy Árpád, amikor bevonultak a Kárpát medencébe, megbüntette azokat, akik elfelejtették a magyart, akik a szlávok szolgálatába álltak. Ez a büntetés humánus volt, más vidékre áttelepítette őket.

Van mit tenni!

A vörös katasztrófát meg kell szüntetni! A felelősöket egytől egyig meg kell büntetni!

Aki eddig húzta a hasznát, annak láthatóan van pénze, ha kell, vegyék el!

Fűzessen!

Orbán Viktor Kötcsén a polgári pikniken nem titkolta: “nagy csata, nagy harcok lesznek” a 2011 költségvetés körül, akár a Fidesz-frakción belül is, és lehetnek “dezertőrök”, azaz kiszavazók – a Népszabadság szerint hallgatósága így interpretálta a miniszterelnök beszédét.

A Népszabadság hétfői cikke szerint Orbán Viktor közölte: 2011-ben a legfontosabb a gazdasági növekedés beindítása, ennek kell mindent alárendelni. Ennek érdekében a megfelelő megállapodásokat meg kell kötni. Azt a miniszterelnök nem mondta, hogy akivel megállapodást köt a kormány, az az IMF lenne – írta a napilap.

A Magyar Nemzet hétfői számában megjelent cikk szerint Orbán Viktor azt mondta, hogy még az idén meg kell tenni minden olyan lépést, amely a gazdaság 2011-es beindításához szükséges, mivel erre egy évvel később már nem lesz lehetőségük. Ezt csak olyan harcban lehet megvívni, amely hatással lehet a kormánypártokra, és azok parlamenti frakcióira is – fogalmazott. Közölte, hogy az új alkotmány elfogadásához szintén kétharmados parlamenti többségre lesz szükségük, ezért a “megtépázott költségvetési vita után” tavaszig erre is sort kell keríteni, mivel ezt követően “olyan konfliktusok lesznek, amelyek az elfogadtatás képességét is folyamatosan gyengíteni fogják”.

Kuruc.info - via Kuruc.info – Orbán Kötcsén: a Fideszen belül is lehetnek majd “dezertőrök”.

Kis unokáim, gyerekeim.

Szeretlek, benneteket ezért azt mondom, tanuljatok nyelveket.

Kínait, Spanyolt, Angolt, ha kell akkor Hébert.

Ha Te egyszer hatvan éves leszel, akkor tudd elmondani azt, amit én most elmondok néked. A Te unokáid, akkor már lehet, hogy nem beszélik a magyart. Tanulj nyelveket, hogy el tudd mondani, mit érzel. Tudd elmondani, nagyapádék hol veszítették el őseik jussát, az utolsót, a nyelvet. Tanulj nyelveket, hogy megértsenek, mert könnyen lehet, a magyart addigra elfelejtik, régen. Tudd elmondani, hogy volt valamikor egy szép ország, úgy hívták Magyarország. Mond el nekik azt is, hogy itt harcoltak őseid, több ezer éven át, és védték fegyverrel és szóval a hazát.  Akkoriban még, élt egy nép, magyar volt, és remélt. Volt egy kicsi ország, a Kárpátok között, két folyó ölelte föl, ők úgy hívták Haza. Az itt élő nép jó és büszke volt, a szeretet a génjeibe volt. Soha nem hitt a gonosz szándékban. Ez a nép úgy gondolta, nincs is más, csak ahogy ő él a hit, szeretet, béke, a jó. Ez a nép, bízott magában, remélt a munkában, szerette a másik embert, hitt a magyarok istenében.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el csak nekik! Akkoriban Az emberek magyarul beszéltek, nem volt bűn a saját szép magyar anyanyelved.

Mond el egyszer csak jöttek az emberek, az idegen emberek, őket csak a pénz érdekelte. Rávették nagyapád, hogy semmi nem számít, csak a pénz, jólét és csillogás. Nem kell a magyar, tanulj nyelveket, mert „Úgy érvényesülsz”. Nem kell a hit, mert az nem termel „profitot” . A menő szlogen az lett, “Csináld azt, amit a kutyák. Amit nem tudsz megenni, megrágni, vagy megdugni, azt hugyozd le és hagyd ott.” Ezen eleinte nevettünk. Olyan jópofának tűnt.  Aztán később, amikor minket hagytak ott, tűrtük, majd próbáltunk tiltakozni, de akkor már késő volt. Akkor már nem volt visszaút. Akkor írtam ezt neked.

Mond el, mindent megtettek, ezek az emberek, hogy elvegyék ükapáid jussait, megtervezték, egy évezreden át. Mindenki csak tűrt, szenvedett, hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Elvették az országot, csak csonkán maradt meg a nemzetünk. A csonkaságban is a magyar csak hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Azok, akik kívül rekedtek üldözöttek lettek. Szép lassan feladták eltűntek. A maradék, csak hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: A kommunizmussal elvették a hitet, a vallást, az egyházat. És egyenlőséget ígértek. De a magyar csak tovább élt, mégis hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: A kollektivizálással elvették a földet. Virágzó gazdálkodást-egyenlőséget ígértek. A magyar ember dolgozott érte, mert hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Mikor az emberek elkezdtek mindebben hinni. Akkor ezt is elvették. A maradék hitet. Mindent elkövettek, hogy szembe állítsák a népet, de mind ez mellett a magyar. mégis, hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Azt mondták, hamis volt az a hit, van egy új szép csillogó világ, ez a szabad világ. Ott bűnösök nem, csak toleránsak élhetnek. Bűnösök, akik ezt el nem fogadják. Megosztották a népet. A magyar mégis csak, hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Szabadságot, egyenlőséget ígértek Európát! Elhazudták, hogy Európa Mi vagyunk. Eltagadták, a múltunk, eltagadták, hogy vagyunk. Mégis, a magyar hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: nem volt szabad magyarnak nevezni magad, mert törvénytelen volt, nem kérdezhetted meg, hogy másokat miért nem nevezhetem a nevén, mert törvénytelen volt. Szidni már csak a magyart volt szabad. Mégis a Magyar hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Vagy ne tanulj nyelveket, csak szeress és akkor, unokádnak könnyezve énekelheted, az akkor már több mind kétszáz éves éneket:

Kölcsey Ferenc:

Himnusz

Isten, áldd meg a magyart,

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád

Kárpát szent bércére,

Általad nyert szép hazát

Bendegúznak vére.

S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai

Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk gyakran plántálád

Vad török sáncára,

S nyögte Mátyás bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villamidat

Dörgő fellegedben,

Most rabló mongol nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd töröktől rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozmán vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének!

Hányszor támadt tenfiad

Szép hazám, kebledre,

S lettél magzatod miatt

Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé

Kard nyúl barlangjában,

Szerte nézett, s nem lelé

Honját a hazában,

Bércre hág, és völgybe száll,

Bú s kétség mellette,

Vérözön lábainál,

S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;

Kedv s öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, szabadság nem virúl

A holtnak véréből,

Kínzó rabság könnye hull

Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

Bal sors akit régen tép,

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.

Mert mégis, akkor is, mindig van hit, van remény.

Csak egy kell a szeretet, és bennetek az töménytelen.

Kromek Pál

2009 November 16.

 Koppány

A minap megkértek, hogy egy oldalt ami a Koppány népe nevet viseli készítsem el. Megtettem. Ennek apropóján gondoltam összeszedem, amit Koppányról tudnom kell, amit tudok, és közzé teszem. Az alábbi anyag ált össze:

Koppány Árpád leszármazottja, aki Tar Zerindnek a fia volt. Tar Zerind Árpád dédunokája. Mivel az Árpádházban, Árpádtól eredően az öröklés az ősi magyar jog szerint történt, ezért e szerint a jog szerint Koppány jogos utódja volt Gézának. Ugyan Géza megeskedte Koppányt, hogy lemond erről a jogáról, amennyiben István az Ősi magyar törvényeket követi. De István letért erről az útról, szakított a magyarok szokásaival és törvényeivel, és ezért következhetett be, már jogosan Koppány hatalmi követelése. Koppány látszatra a Görögkeleti vallást vette fel, István ezt tudta. Egy esetleges Koppány  győzelem esetén valószínű a magyarság visszatér az ókeresztény hitre. Géza halála után a Rómától átvett, és mai napig is meghatározó fogalomként használatos, szóhasználat szerint, a Senioratus elve alapján jogosan követelte magának Géza feleségét, és vele együtt a trónt. Ezzel szemben István, az újonnan bevezetett, az addigi magyar jogrendtől eltérő, a sztyeppei szokásoktól idegen, a Primogenitura elve alapján, Koppány fejével a magyarok jogrendje szerint törvénytelenül szerezte meg magának a hatalmat. A hatalom birtokosaként apja akaratával szemben, a magyar jogrendet meghazudtolva, megváltoztatva törvényesítette cselekedeteit. Ez olyan mint amikor a magyar parasztot arra kényszerítették, hogy egy közösségbe a termelőszövetkezetbe önként dalolva vigye be minden vagyonát, és mondjon le róla. Hasonló volt István fejedelmi joga. Ezzel a tettével örökre elszakított a magyarságot a múltjától, elindította a törzsszövetség felbomlását, szétfoszlatta Emese álmát.

Istvánnak ez a magyar szokásjogot elvető trónbirtoklása ezer éve megosztja a magyar népet. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Koppány győzelme esetén is fennáll ez a megosztottság. Az is előfordulhatott volna, hogy  Rómával és Bizánccal szembe létrejön egy harmadik keresztény vallási központ. Ilyen szempontból talán a megvalósult változat jobb. A probléma gyökere a Géza korabeli Európai hatalmi törekvésekből adódik.

Szövetség a Magyarok ellen:

Hármas szövetség jött létre a Magyarok ellen, ennek a fő képviselői:

1. III. Ottó Német császár,
2. Rómában II. Szilveszter Pápa,
3. Konstantinápolyban VII. Bíborba született Konstantin.

A szövetség célja több szintű. A legfontosabb a saját hatalmi pozícióik megerősítése. Ebben a legnagyobb útonálló a magyar törzsszövetség, ezért elengedhetetlen az erős Magyar törzsszövetség megosztása, mely törzsszövetség nem illet bele az új keresztény világba a maga Őskeresztény hitvilágával. Másik ilyen törekvés a Kárpát medence megszerzése. A célok közül többet sikerült teljesíteni, sikerült a szövetségeseknek saját pozíciójukat megerősíteni, így a befolyásukat ki tudták terjeszteni a Kárpát medencére is, bár megszerezni a mai napig sem tudták. Sikerrel járt a Magyar törzsszövetség szétverése. István segítségével sikerült az ősi magyar tudást, a HUN örökséget, a hitvilágot fegyverrel eltüntetni. El tudták törölni a HUN – Magyar folytonosságot, a Római keresztény időszámítás bevezetéséve. Eljátszhatunk a gondolattal, mi lett volna, ha nem sikerül a vérszerződéssel kötött magyar törzsszövetség ilyen felosztása. Ha megmaradnak a törvényeink, ha megmarad a történelmünk, ha jogos utódként követelhetjük Atilla jussát. Akkor maradhatott volna meg épségben, a magyar nemzet, és létre lehetett volna hozni egy Ősmagyar keresztény hitre jellemző Ó Keresztény államot. Nem egy depressziós nép élne itt ma Európában.

A magyar nyelv és Koppány hagyatéka:

Szántai Lajos Árpád-házi királyok fényes nemzetsége Koppány kupája című művében írja:

Bármily különös is Koppány vezérről sokkal többet lehet tudni, mint azt az első pillanatban gondolnánk. Annál többet, hogy ez a vallás egy szkíta ősvallás, melynek határozottan keresztény vonulata van.

A magyar ember ha még soha nem halotta más szájából akkor is tudja, a születésétől , hogy a magyar szónak a szerkezete olyan mind a bokor. Az egyik szó a másikból következik. Ehhez nem kellett soha helyes írás ehhez nem kellett soha nyelvelemzés, mert aki beszél, magyarul az ezt mind érzi. A nyelvészek a tudósok ezt fraktális szerkezetű nyelvnek nevezik.  Más nyelvekben ez a szerkezet vagy nem létezik, vagy az újkor óta kezd egy primitív formában esetlegesen kialakulni. E a magyar nyelv varázsa. Ez a matematikán alapuló két-három hangból képzett nyelv a nyelvészek szerint szógyökök, másként szótövek további matematikai burjánzása a többi szó. Ezek alól elsődleges kivételek a jövevényszavak.  Ha valaki tudja folytatni az alábbi számsort, akkor, megérti a magyar nyelv szerkezetét.

1-2-3-5-8-13-21-34-?,

Ugye nem nehéz kitalálni a következő, a számsor utolsó két számának az összege. Adott esetben az ötvenöt.

Ha a szavakat szeretnénk megérteni, akkor hasonlóan a magyar ember előtt az alábbi szavak egyértelműek.

kör, köret, körül, kerül, keret, görbül, görbület, …

A magyar ember tudja, ezt nem kell tanítani, hogy a szavak értelme, gyakran a jelentése is (a nyelvújítási fertőzése előtt mindig) a hasonló vagy azonos kialakultságából következik. Ez a kitérő azoknak hasznos, akik nem ismerik a magyar nyelv eredeti szerkezetét, hanem teljes egészében elfogadják a nyelvújítás szabályait, ami kitanít bennünket a magyarságunkból. Ahhoz, hogy ne váljunk nevetségessé a neveink elemzése során (A mai világ cinizmusa addig fajult, hogy ezt is ami a magyarságra utal kifigurázza.),  szükséges megismerni a nyelvünk szógyökeit.

Ismétlésként: gyök, gyökér, szógyök.

Ugye nem kell elmondanom, hogy a gyökér az a növények elengedhetetlen része épp úgy, ahogy a szónak a szógyök. Lehetne ragozni, hogy mije a növénynek a gyökér, a támasza, a táplálék felszívódását biztosító útja, a tartópillére az alapja stb.. Most értük el azt a szintet a témában, amikor egyszerűbb azt leírnom, hogy aki ezt érti, az tudja, hogy miről beszélek, aki nem érti, az csak több oldalnyi fejtegetés után valami elvont fantasztikus kitalációnak gondolja. A magyar ember ezt érti. Ez az, amit nem kell magyarázni ezek a szószerkezetek a bokrok. Ezeknek az alapja a szótő. Szándékosan nem használtam a szógyök kifejezést hangsúlyozva a két szó minden irányú hasonlóságát.

Itt is vagyunk: pár koppányi településnév:

Itt van a gyök gyökér és a kér ami több Koppányi településnévben megjelenik.

kér, Kér, Bedegkér, Hajmáskér

kér: kár, Kára

kér: kar Karád és szinte a végtelenségig sorolhatnám, ezeket a bokrokat.

A képlet nagyon egyszerű azért értjük ezeket a szavakat, mert azonos az alakjuk.

Nem a hejesirása! számít, hanem az alakja, a helyesírás csak a megjelenési forma!!!

Az új hódítók a nyelvünket kezdték ki. Megalkották a szégyenteljes nyelvújítási szabályokat, kalickába, német kalickába zárták a magyar nyelvet. Megtehették, és meg is tették. De Koppány utódai még beszélik a régi magyar nyelvet. Beszélik más honfoglalás kori magyar törzsek leszármazottjai is. Érdekes, a nyelvújítás ellen nem ágál egyik magyar fővárosból származó ellenzéki politikus sem.  Ezt a kérdést, ők már nem érzik át, már véglegesen eldöntötték, és elfogadták a nyelvújítást. Csak a vidéken élők érzik ezt a már megoldhatatlan magyar problémát, és próbálnak ellene szólni.

Még egy gondolatot be kell szúrnom. A magyar nyelv egy építő jellegű hozzáadó nyelv. Én nem vagyok nyelvész és nincs is szükségem az ilyen és hasonló hamis osztrák tudósok által megalkotott információkra, de azt tudom, hogy a magyart nem lehet és nem is szabad elvonásokkal elemezni, mert akkor az már nem magyar. Egy olyan elemzése a pl a fenti Hajmáskér településnévnek, hogy az a szó egy összetett szó, vagy hogy a kér egy toldat nem a jó útra vezeti a szó elemzőjét. Ilyen viselkedése a magyar nyelvnek nincs! Ha így kezeljük, akkor egy mesterségesen megteremtett nem létező nyelv irányába tereljük. Visszatérve a szóra ez is szóösszeadás elsőször a Haj aztán a hajmás és úgy a Hajmáskér! Tehát a megközelítés az építkezés a szógyökökkel az összeadás és a ragozás. A magyar építi a szavakat és nem kivonja egymásból!

Sajnos manapság kikezdték a beszédes nyelv kifejezést, pedig ez a magyarság múltja jelene, és ha van akkor a jövője. Ha nem oldja meg ezt a kérdést a magyar nép akkor a Majákhoz, és Inkákhoz hasonlóan, ha nem is nyomtalanul, de eltűnik a világból.

Vizsgáljuk csak meg, néhány Ősmagyar nemzetség összetételét, történetét. Természetesen Nimródnál kezdjük. Azt tudjuk, hogy Nimród Noé dédunokája, azt is tudjuk, hogy Nimród nagyapja Jafet akinek a testvérétől származtatják magukat a zsidók.

Itt szeretnék egy különleges könyvre hivatkozni ami Bunyevácz Zsuzsa szerző tollából jelent meg a címe: „A Szent Grál üzenete” alcím: „Az eltitkolt magyar vonatkozások” érdekes gondolatokat fogalmaz meg erről a HunHir:

Miről is van szó?

Lehet, hogy azért homályos a magyar őstörténet jelentős része, mert rossz nézőpontból tekintünk rá? Lehet, hogy már az is elegendő lenne a tisztánlátáshoz, ha a ragozó nyelvű népeket, illetve történetüket nem felejtenék ki a történelemkönyvekből?

Ha mondjuk, Samut ugyanúgy ismernék, mint a Neander-völgyit: ez utóbbiról mindenki hallott, holott kihalt, és nem őse a mai embernek. A vértesszőlősiről szemérmesen hallgatunk, noha semmi se zárja ki azt, hogy ősünk lehetett. A Kárpát-medence őskora, Európa első műveltségei általában kimaradnak a tankönyvekből, amelyekben többnyire az őskor után egyből a sumirok kerülnek tárgyalásra, elfelejtkezve a ragozó nyelvű népek pár ezer éves újkőkori kultúrkörökről.

Érdekes módon Noé egyik fiának leszármazottjáról, Ábrahámról mindenki hallott. Noé másik, Hám nevű gyermekének unokájáról, Nimródról, aki a világ első birodalmának a királya, alig páran, ráadásul a mitológia témakörébe sorolják. Az iskolások tanulnak Noé egyik fiának leszármazottjáról, Ábrahámról, aki nem alapította meg a világ első birodalmát, nem épített templomot Isten dicsőségére, nem származnak tőle a karizmatikus királyok, és a zsidó nép tekinti ősatyjának, de nem tanulnak Noé másik fiának utódjáról, Nimródról, aki a néphit és krónikáink szerint a magyarok ősapja. Nem furcsa?

Érdekes módon, mindig azok a népek, műveltségek kapnak kisebb figyelmet, amelyekhez közünk lehet: a Római Birodalom térképét mindenki ismeri, a pártusokét valószínűleg csak páran. Az évszázadokig létező hatalmas hun birodalomról szinte lehetetlen egy térképet találni, Nagy Sándor kérészéletű világbirodalmát pedig állandóan emlegetik. A szkíták uralta hatalmas vidékeket a történelmi atlaszok általában nem tartják fontosnak bemutatni, ugyanígy elfelejtik megemlíteni a tankönyvek, hogy az emberiség egyik legkorábbi írásos emléke, a hétezer éves (!) tatárlakai korong Erdélyből került elő.

Általában minden nép a valósnál dicsőségesebb képet próbál festeni magáról, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy a dicső képet elhomályosítsuk. Úgy tűnik, még mindig Trefort Ágoston 1877-ben tett szavai vannak érvényben: a kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor eredet mellett törnek lándzsát. 1895-ben Acsády Ignác a következőt írta: a tudós czím nálunk éppen nem a tudományos munka alapja. Azt is csak kegyelteknek szokták adományozni, akár tudnak valamit, akár nem. Vajon változott-e valamit a helyzet az elmúlt több mint száz év óta? Vajon az újabb régészeti leletek, előkerült írásos emlékek vagy nyelvészeti megállapítások hatására átírták-e a történelemkönyveket? A válasz nem: se a XIX. században előbukkant mezopotámiai ékírásos leletek, se a XX. századi genetikai stb. vizsgálatok eredményei, se semmi más lelet, kutatási eredmény nem volt hatással a hivatalos történetírásunkra. Mintha nem akaródzna a magyarság történetének kiderítése – írja könyvében a szerző. Forrás: HunHir.hu

Az Ösök

Koppányról beszélve ismernünk kell a Magyarok származástörténetét. A teljesség igénye nélküli Ősmagyar nemzetségek:

Nimród nemzetségei

Bor, Keve, Kádár, Farkas, Bende kürt, Bakony, Csanád, Mikó, Miske, Lél, Bulcsu, Torda, Bendegúz (411-416), stb. és végül Attila (434-453). (A teljesség igénye nélkül)

Az Attila nemzetsége a Hunok családfája:

Torda, Bendegúz, Attila, Csaba Ed, Ügyek, Előd, Álmos

Letöltés : A Hunok családfája.

A Hunok családja visszavezethető egészen Ménrótig (Nimród) aki Noé dédunokája és tőle származik Hunor (Arszakida-i?) és Magor (Magyar), akik a Rege a csodaszarvasról elnevezésű történet szerint, a Dul/Balambér népből házasodtak ki és alapították a Hun és Magyar nemzetet. Ők a nemzet alapítóink. A Hunok Ázsiát majd ezer éven át uraló nép volt. A Hunok története szerint 24 törzs szövetsége alkotta ezt a birodalmat. A mai magyarhoz hasonló nyelvet beszélő rokon hun törzsek, úzok, kabarok, avarok, széki – és kazahunokból stb. ált. A törzsszövetséget a 24 törzs öregeiből álló tanács irányította a törzsvezetőkön-fejedelmeken keresztül. A Hun birodalom egységes és modern volt, a határain élő nagyobb népek másként nevezték őket, így a Keleti határokon a Kínaiak „Hsziungnuk” ként hívták őket. A másik határvidéken, Délen az Indiai területeken élő Szankszrítok és a török törzsek „Heftaliták” ként. A harmadik mindenki által ismert határvidék a Kárpát medence területe, Róma szomszédsága. Az Európába nyomuló hún vezérek nevei: (Kézai 1,2; bud. chron. 14) Bele, v. Wela, Keve v. Cuwe, Kadicha v. Caducha, Attila v. Ethela, Reva v. Reuva, Buda, Kádár. Érdekes a hetes szám egyezése a honfoglaló vezérek számával.Az ezer éves birodalom kiteljesedése, és bukása Attila halálával következett be. A történelem azért rá emlékezik, mert az Ő életével ért véget a Világ valaha létező legnagyobb korának legmodernebb birodalma. Később a HUN birodalom romjaira épült Európa, a feltörekvő Római hatásra ezt igyekezett eltagadni. VII.Bíborba születet Konstantin szerint Attila címe: Isten kegyelméből Bendegúz fia(Atilla dei gratia filius Bendekuz), ki Engaddiban nevelkedett, s a Nagy Nimród unokája. (qui est nutritus in Engaddi, nepos Magni Nemroth), (Budai Chronica 18 st.), ez úgy néz ki nem teljesen igaz mert hiányoznak más forrásokból ismert Ösök. Ami biztosnak tűnik, hogy Attila leszármazottja Nimródnak. Mind ismeretes Attilának öt feleségétől hét ismert gyermeke volt. Érdekes megjegyezni a hetes számot, ami misztikumával végig kíséri elsősorban a magyar, de az Európai ember történelmét is. Egyes leírások alapján ennél sokkal, több feleséggel és gyermekkel büszkélkedett. Attila udvarában, ágyában a Római kéjnők seregétől a nemes patrícius asszonyokig, valamint Német királylányok és fejedelmek lányai fordultak meg. A történelem azt bizonyítja, hogy ez a második Szodoma és Gomora, ami beszennyezte a történelmünket. Attila udvara is áldozata lett a Rómaiak közvetítésével, a Zsidóföldről kikerült Zsidó papok és kereskedők által pénzelt, és hirdetett hamis erkölcsi „függetlenségnek” amit saját vallásukban szigorúan tiltanak. Más népek vezetőinek közelébe férkőzve a fellazítás egyik eszközeként használnak, hogy utána könnyebben érvényesítsék befolyásukat. Erre nem tudott felkészülni egy olyan egyenes gondolkodású szigorú nép mind a HUN. Az Indoeurópai népek részben magukévá tudták tenni ezt a gondolkodásmódot, a felsőbbségi érzések, tudat, erősítésével, kihasználásával. Úgy látszik, mi mai magyarok, akik a HUN népek megtört utódai vagyunk, még fel sem fogjuk, csak élünk ezer éveken át ezzel a fertőző a métellyel, ami újra és újra elpusztít, de a magyar újra és újra feláll belőle. A beszélő szavak itt is, ma is, csak nekünk beszélnek, akár kérdezhetem, akár kijelenthetem, mindenhogyan másként értjük -hun a magyar-. Valószínű a trónkövetelési háború, a sok utódharc, testvérharc osztotta fel, szaggatta szét a hatalmas HUN birodalmat. A Görög császár lányától-Rékától három gyermeke született Ellek/Ellák/Velek őt Dingzik követte és a harmadik Csaba. Az ismert gyermekek között a Római Patrícius nők gyermekei, Emnedzár és Uzindur míg a Gepida király húgának gyermeke Geism. A Gepida király később a Hun birodalom romjaira Pannóniában nagy birodalmat alapított és üldözte a Hunokat. Az üldözés olyan intenzív volt, hogy egyes HUN törzsek még a nevüket is megváltoztatták, hátha így megbújva el tudják kerülni a végzetet. A HUN birodalomért, a hatalomért a gyermekek között véres háború kezdődött. HUN gyilkolt Hunt. A vesztes mind ilyenkor szokott a Hun lett. Két fő iránya volt a háborúskodásnak az egyik vezér a Német származású feleség Brünhilda fia Aladár (Aldarik), és Csaba között. A vesztes Csaba lett. Csaba az apóshoz menekült, majd a mai székelyföldön telepedett meg, egy csapatnyi úgy háromezer visszavonuló HUN harcossal.Csaba a Görög császár és a még élő nagyapja Bendegúz tanácsára rávette a Hun vitézeket, hogy házasság révén újítsák meg a nemzetet a Pannoniában rekedt szittyákkal, házasodva. Így új magyar népet teremtettek, a jövő számára Székelyeket, a Kárpátok szikláin. Csaba utódai egy része visszavonult Szittya országba, Attila más gyermekeinek és testvéreinek leszármazottaival együtt. Csaba Magyar teremtő volt hiszen Ed fián keresztül alakult ki az Aba nemzetség, melynek szerepe volt a honfoglalásban, ez a nemzetség a második a székelyek után ami neki köszönheti létét. Ettől a Csabától számolva a Magyar uralkodó házakban a fejedelmek harmadik gyermekének a neve Csaba ez a név a későbbiek során rang lett. A harmadik gyermek rangja. A családfa érdekes pontja Bendegúz Buda nevű fia, aki Attila testvére. A későbbiek során talán szóba kerül, mivel a honfoglalást megelőzően Budát egy magát és a népét Avarnak nevező Magyarul beszélő Kazár vezér, Mén Marót uralja aki a lányát Zoltánhoz (Solt, Soltan, Zsolt…) Árpád legkisebb fiához adja. Zoltán nagyapja Istvánnak. Az Attila halála után a Német fejedelmi házasságokból származó utódok kerültek hatalomra a Szász – Germán területeken, közéjük jelentős számú Hun vegyült. Több krónikában is olvasható, hogy a Szőke németek kezdtek eltűnni és helyettük megjelentek a barnák. Ezek az új identitásnak eleget téve, nem veszítve a harcos HUN természetet, üldözték a magukat HUN-nak valló népeket, és ha tehették kiirtották. A Szászok a germán törzsek közötti megerősödésüket a beilleszkedett Hunoknak köszönhetik. Később ennek a harciasságnak köszönhetően Ők lettek a kereszténység szószólói, a legnagyobb térítők, akik a területre benyomuló szlávokat térítették keresztény hitre. A számtalan Hun népesség egy része visszavonult a sztyeppékre, egy része beolvadt, más népekbe, eltanulta a magukkal hozott szolgák szláv nyelvét, míg igen jelentős népesség rejtőzködő lett. Ilyen megbúvó magatartása volt a Székelyeknek és az Avaroknak. A honfoglalás kori Német lovagok között megjelenő Vencelin ág (Mely ág feltevések szerint HUN eredetű) egy leszármazottja az István korában élő Koppány Német származású lovag, aki nem azonos a trónkövetelő Koppánnyal, de Géza testvérével, Mihállyal egykorú, ezért gyakran keverik. Koppány azonosításánál ez több helyütt a családfában származásában zavart okoz, néha helytelenül Mihály gyermekeként tüntetik fel.

Turul nemzetség:

Álmos, Árpád, stb…

Letöltés: A Turul nemzetség, Ügyektől Könyves Kálmánig

Olvasmány: Vass Albert Emese álma

A Turul nemzetség a madárról, Isten szent madaráról, aki a fény harcosainak küldötte, kapta a nevét. Ez a madár a Magyarok történelmében szentként tisztelt, hírnök, annak az istenek a hírnöke, aki a csillagok közt él. Ö „Magyarok Istene”.A magyar ember beszédében és írásaiban a mai napig mindenütt emlegetett Istenről beszélünk, amikor a Magyarok Istene kerül szóba. Ö a Mi Istenünk. A Magyarok Istene nem egy pogány Isten, Ö az Egyetlen Igaz Isten, aki bennünk, az énünkben, a nyelvünkben örökké bármilyen egyház és nép által megváltoztathatatlanul! él. A Turul nemzetség egy álomban született. Emese álmában, ez az álom több mind ötszáz éven át adott biztos hazát, Turul Királyt, a Hunnak és Magyarnak. Az álom eredménye a Magyarság, Magyarország, amely egyenes folytatása az ezeréves hatalmas Hun birodalomnak.

Atilla halála után szétesett a HUN birodalom. Hunor és Magor leszármazottjai, akiknek a szülei az ikreknek két nevet, és egy nemzetet adtak szenvedtek. Visszavonultak Skithiába az akkori Dentu-Magariaba az őshaza területére, hogy erőt merítve visszavegyék, ami a kezdetektől az övék Pannoniát, az Ősmagyar hont. A Skithia fejedelem Ügyek, aki mint fentebb említettem apai ágon Attilának a leszármazottja, Detu-Magariában feleségül vette a Nyék törzs béli papnőt, Emesét. Emese Eunedubéliani fejedelem lánya. Ügyek anyai ága visszavezethető Nimródig. Ügyeknek ekkor már volt egy fia Előd. A terület ez idő alatt a Kazár fejedelmek irányítása alá tartozott. A széteső birodalom törzseire, akik a táltosok szerint új szövetségre vágytak, vezérre, új álomra volt szüksége ahhoz, hogy a hun-magyar népeket újra egyesítsék most már Magyar törzsszövetségben. A fő-táltos jóslata beteljesedett a tudás népe a Magyar nép dicsőségének hajnala bekövetkezhetett. Így történt meg a csoda Emese álma. Emesének álmában megjelent a Magyarok Istenének fény hírnöke Turul madár képében. Álmában megfogant, és egy olyan gyermekről álmodott, aki a csillagok fénylő útjára vezeti a magyar nemzetet. Ez a gyermek Álmos volt, aki a Turul nemzetség elsőszülött fejedelme. A Kaszpi-tengertől az Urálig több magyar és Hun törzs élt. Ezek a törzsek verődtek később Álmos, majd Árpád vezetésével törzsszövetségbe, majd kötöttek vérszerződést. A Megyer és Nyék törzs vezetésével, megtörtént a honfoglalás, megszületett a Turul nemzetség, visszavették a hazát. A Turul nemzetséget a Nyék törzs papnője Emese álmodta meg, ezért a honfoglalás alatt, majd utána egészen Koppány felnégyeléséig, ez a törzs volt a tudományos, a vallási, a szellemi, az erkölcsi, határainak az Őre a törzsszövetségnek. Mit is mondott a Turul?

Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek.

Ez Isten akarata.

Tehát a Magyarok Istene akarata szerint, utódaid a hit megtartásáig dicső uralkodói lesznek a népnek. Géza majd István ezt az Istent elhagyta. Istvánnal ki is halt ez az ága a Turul nemzetségnek.

Az álom elmúlott, de a magyarok Istene még nem hagyta el a népét, ha másutt nem is a magyar ember nyelvében, hitében a mai napig él.

Koppány származását tekintve több kutatási ág, elképzelés létezik. Az eltérések abból, adódnak, hogy nem egyformán vezetik vissza a származását Árpádig. A származás útja eltérő a kutatási ágakban, de Koppány jogát a Nagyfejedelmi trónra az ősi Öröklési rend szerint egyik kutatás sem vitatja. Hozzám legközelebb álló változat az alábbi:

Árpád fia Tarhos, az ő fia Tevel, Tevel fia Tormás, Tormás fia Tar-Zerind aki Koppány apja. A nevek hangzásából érezzük, hogy logikusan követik egymást. A nemzetség ezen ágában mindenütt ott találjuk a Tor vagy Tar gyököt a gyökeret, ami adott esetben magyarságra, annak sorsára utal, a Tor-ra a halotti torra utal. Azt is érzi minden magyar ember, hogy ez a felsorolás nem csak egy népet, egy nemzetet, de egy vallást, egy hitet is jelent. Ha tudjuk azt is, hogy Koppány a Nyék törzsből származó pap nők utódja, akkor egyértelmű és világos elettünk a feladata a neve ami a Koponyát a Koponyájának az elvesztését jelenti. Látszik a folyamat eleje Árpád ami a kezdet és a vége Koppány, mely szavak nem illenek a sorba.

Tudjuk, hogy a Turul nemzetségen belül a vérszerződést kötött törzsek Árpád fiainak második legidősebb ága a Tarhos féle ág.  Az első ág a Levente féle ág ahol Levente fia Tas és az Ő fia Lél (azaz Lehel) Azt is tudjuk, hogy Lehel hol lehelte ki a lelkét, ezzel ez az ág meg is szakadt, ez az Árpád leszármazottjai között az első és legrövidebb ág, amelyik nem került soha hatalomra, hisz csak lelke volt. Már azt is ismert, hogy ugyan időben később, de másodikként Koppány, hogy végezte, hol hullott (halott) porba a koponyája. Ez a sorban a második és tartamra is a második Árpád házi ág. Mintha az Ősök ezt megtervezték volna, és szándékosan előre ilyen neveket adtak a gyermekeiknek. Mindez egyre érdekesebb ha azt is figyelembe vesszük, hogy mindkét ág a Nyék törzsben él, erős valássi környezetben, bár Tarhos ága a Megyer törzs gyermeke.Persze az Árpádok korában gyakori volt az utólag átvett, felvett, sőt haláluk utáni el és átkeresztelés. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy egyes neveket utólag illesztettek a sorba, akkor az a kérdés, hogy minek alapján tették ezt, milyen célja volt ezeknek az átnevezéseknek. Ha azt mondjuk, hogy előre születtek ezek a nevek akkor nem lehet kikerülni a szent küldetés elképzelést.Árpád fiainak, a családfájában az utódoknak az uralkodóházon belül előre eldöntött meghatározó küldetése van. Lehelnek és Koppánynak a sorsa elég rövid. A későbbiek során meg kell vizsgálni a többi árpád házi herceg küldetését, és célját ahhoz, hogy világosan lássuk a magyar nemzet jövőjét. Koppány és a Somogy Zala és Vas megyék lakossága a Nyék törzsből való. Akkor lényeges ennek a megértése, amikor Koppány jogát kérdőjelezzük meg Istvánnal szembe. Az tudni való, hogy Álmos erejét a törzsszövetségen belül két jelentős törzs biztosította az egyik a Megyer a másik anyai ágon a Nyék törzs. Anonymus a törzsek felsorolásánál a törzs és a fejedelem felsorolásánál zavarba ejtő módon Nyék törzs fejedelmének Árpádot, míg a Megyer törzs fejedelmének Álmost nevezi meg. Ezt a látszólagos Anonymusi ellentmondást dr. Padányi Viktor a Dentu-Magyaria 3. részében a keleti Szabirság az új ország népe fejezetben feloldja. Azt mondja: A rejtély kulcsa Álmos onogur házassága. Álmos halála után a Nyék törzs vezetése Leventére szál . Levente fia Bogát aki apja halálakor még gyermek 10 éves fiú ezért felnőtté válásáig a törzset átmenetileg a család valamelyik felnőtt férfi tagja vezeti. A törzs Kijevből történő vándorlása során elsőször a Tisza Maros vidékén táborozik, majd 900 után telepedik a Dunántúlon a jelenlegi Somogy Zala Vas megyék területén, amikor is ezen a területen már a Megyer törzs egyes családai is előfordulnak. Bogát a törzs vezetését korából ítélve véglegesen úgy 907 körül veszi át. Bogát Kál fia Bulcsú “a vér embere” a Nyék törzs következő feje, a horka. Vérbulcsu Árpád egy másik dédunokájával Tormással jár Bizáncban. A fentebb említett VII. Bíborba született Konstantin írnoka a róla elnevezett Konstantinápolyban erről az időszakról is írt. Vérbulcsura emlékezvén: Vér Bulcsú fia amikor visszaemlékezett , Koppány “keresztényi” kivégzésére visszatér ősei hitére. Koppány “Szár” Szerénd fia, az utolsó horka, akit az István legenda idegen írója “Somogyi vajdának” ír és István “nagybátyjaként” emleget, mint a család szeniora ( Senioratus ) akarja az ősi jog alapján Géza özvegyét feleségül venni, mint annak “kisebbik ura”. A Nyék törzs vezérsége egyenes ágon megy Árpádtól (Levente-Bogát-Bulcsu-Szerénd) Koppányig, a “somogyi vajdáig”, aki Istvánnak “nagybátyja”, tehát Árpádházi, rokon.Két ellentmondás is látszik a feltevésben az egyik a hibásan megnevezett Koppányi ág amely ág nem lehet a Levente, hanem a Tarhos féle ág, Ennek az oka az, hogy valószínűleg nem tudta VII. Konstantin, hogy Vérbulcsu látogató társa nem a lehel (Levente) ágból, hanem a Tarhos féle ágból való. Koppány származása ezzel megerősítést nyert. Ott marad a másik megoldatlan rejtély amit Ő is észre vesz ezt le is írja Padányi:E sorok írója felteszi a kérdést: hogy lehet az Árpád nemzetségnek két törzse, a “fejedelmi” törzs, a Megyer és a “horkák” törzse, a Nyék? Csak házasság útján. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy ezt a “benősülést” nem Álmos, hanem Árpád hajtotta végre, mikor házasulandó korát elérte (860 körül), de ennek ellentmond a tény, hogy Álmos 840 óta háborítatlanul lakik Kievben, amely s lebediai onogurok és a barszilok hatósugarába esik, azonkívül Árpádnak, mikor a Nyék törzset átvette, már tudnia kellett onogurul (vagy barszilul) s ezt anyjától tanulta meg, aki onogur vagy barszil asszony volt. Mindenesetre Árpád dédunokája, Vérbulcsu, mondja Konstantinos Porphyrogenitosnak Bizáncban, hogy őseiket “nem türköknek, hanem szabiroknak nevezték”.Koppány apját Tar Zerindet másként Szár Zerindnek is nevezték így könnyen lehet Zár Zerind amikor már érthető a zárba illeszkedő kulcs a Koppány eltérő jelentése a sorban. Koppánnyal kellett volna lezárulni a Bendegúz féle Hun nemzetségnek és az Álmos féle Turul sornak, de sajnos csak Emese álma oszlott szét vele, nem jöhetett létre a várt megálmodott ókeresztény királyság.

Ami még megmaradt:

Somogyban jelenleg is több feltárt, és feltárásra váró emlékhely, sír, rom található Koppány örökségéből. A meséinkben, legendákban, talán történeteinkben eldugott búvóhelyről várakról, titkos varázslatos eszközökről, kövekről beszélnek. Koppányhoz kapcsolódik a koponyán keresztül a Kupa, Kupa vár, amely előfordul a Koppányi nemzetség területén a Koppány völgyében több helyről is tudok az egyik elismert hely Somogyváron található, a másik a saját szülőfalum gyerekkorom hagyományaiból legendáiból megismert elrejtett területen Koppány egyik alvezérének településén, feltáratlanul Karád környékén található.

Még él a magyar, él a nyelv, és bennünk él a nemzet.

Bencés Apátság Kőbe vésett alaprajza Somogyvár.

AZ Árpádház Családfája Bakay Kornél szerint Somogyváron

AZ Árpádház Családfája Bakay Kornél szerint Somogyváron

Irodalom:

• Letöltés : A Hunok családfája.
• Letöltés: A Turul nemzetség, Ügyektől Könyves Kálmánig
• Olvasmány: Vass Albert Emese álma
• A 298. Arvisurából : http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/terembura&page=/arvisura/arv27.html
• Mellár Mihály: Magyar UFO avagy a gyökrendszer szerepe a szavak értelmezésében
• Szántai Lajos : Árpád-házi királyok fényes nemzetsége Koppány kupája

Share on Facebook

Az ember, társas lény.

Több ezer éve szervezett, több százezer éve, spontán kialakult családban él. A genetikánkban, a tudatunkban mélyen be van ágyazva, onnan ki, nem verhető. Az élet lényegének első kérdése minden élőlény számára a túlélés. A fajfenntartás, ösztöne, ami a szaporodásban testesül meg. Az emberi továbbélés alapja és helye a legkisebb közösség, ez a család. A szaporodás a kétneműségre épül, a társas emberi kapcsolat, az utód nemzés, a jutalma. Az utód gondozásának a helye az emberi közösségekben legalább 400 000 éves. Ez a család mind fogalom, mélyen beágyazva él a genetikánkban, a tudatunkban. Egy férfiből, egy nőből, gyerekekből, és nagyszülőkből áll. Amikor valamikor ez a család csonka lett, mer a vadászat során balesetben meghalt az apa, vagy a következő szülésben elhalt az anya, akkor az a család szétesését okozta.  Az öregek elpusztultak, mert nem volt, aki gondoskodjon róluk. Az utódokra, a gyerekekre mély szomorú benyomást tett, ez a tragédiasorozat. Az egész életüket örökre megnyomorította egy ilyen esemény. Persze mindig voltak más családok, akik befogadták az életképes túlélőket, de azok soha nem váltak az új család teljes jogú tagjává. Gondolataikban, emlékeikben, amit később léleknek neveztek megjelentek az elmúlt szép közös évek, megjelent a vágy annál szebbet-jobbat teremteni. Ezekből a csonka családokból származó emberek megkeseredve, lelküket sanyargatva próbáltak kitörve bizonyítani. A rátermettségüket, állandóan bizonyítva vakmerő tettekre ragadtatták magukat. Ezek a vakmerőségek vezettek a háborúk kialakulásához, a vezérek, a tudomány megszületéséhez.

Az ember ismert történelme során, egyre gyakrabban jelentkeznek olyan folyamatok, melyek, a család tudatos szétrombolását jellemzik. Egyes csoportok, már ezer évek óta elemzik ezeket a hatásokat. A tudásuk alapján megpróbálják más közösségek sorsát kedvükre, érdekükbe irányítani. Az ember előbb utóbb, mindig védekezett ez ellen. Az Ősi vallások mind arra épültek, hogy a családi közösséget erősítsék.  Ilyenek a Zsidó vallás, ami több ezer éven keresztül képes volt ellen állni ennek a bomlasztó folyamatnak. Sajnos a Keresztény hit világ, egyre kisebb erővel rendelkezik az alapvető emberi értékek védelme során. Naponta veszít a liberalizmussal szemben a nehezen megszerzett pozícióból. Számomra úgy tűnik, nem éri meg a három ezer évet. Nem csoda ezek között a körülmények között a keleti vallások felerősödése, kiteljesedése. A vallástudományok mellett mindig kialakultak olyan csoportok, talán filozófusok, később közgazdászok, akik abból próbáltak meg élni, hogy az előbb említett tudást kihasználva, anyagi előnyökhöz jussanak. A sérült ember gyengeségéből, azt kihasználva, előnyre tegyenek szert. Amikor az ilyen egyszerű módja nyilvánvalóvá vált az előnyszerzésnek, akkor, nem volt más feladat, mind a társadalmakat átalakítani, az egyént elmagányosítani, elgyengíteni. Cukros bácsiként csalogatni.

Az utóbbi évszázadokban a kommunista szellem, a kollektív gondolkodásmód, majd napjainkban a liberalizmus filozófiája a közgazdaságtan leple alatt, hadat üzent a család intézményének. A mai Magyarországon a munka a pénz utáni, hajsza, az elvállások magas száma, egy kis liberális-szocialista segítséggel, egy kis nyalókával, már a törvénykezést is a lazább gondolkodásra bírja.

Csak gondoljunk bele ma, ha egy fiatal pár összeáll, netán összeházasodik akkor milyen sors vár rá?

A legjobb „család”-ból származók is az első gyermek után szétválnak. A leggyakoribb válások 20-24 éves korban történek. Legalább az egyik, de nagy valószínűséggel a másik is talál magának egy párt. Ott új gyerek esetleg gyerekek születnek. De a régi házasság, a másik gyerek állandóan ott él az elvált szülő gondolataiban, az azt elkeseredetté, depresszióssá, keserűvé, majd földönfutóvá teszi. Állandó olyan fájdalmak között él, amit még magának sem vall be soha, mert van olyan bátor, hogy legalább azt Ne tegye meg. Persze ezek a negatív érzelmek, esetleg kicsit más gondolatokkal, de ugyanígy jelentkeznek a másik felekben is. Mindegyikben. A folyamat legszomorúbb része az, hogy a régi családokból és az új családokból származó gyerekek egyaránt, ezzel, szomorú tudattal élnek együtt. Mi is következik ebből? Még lazább lesz az erkölcsi rend, mert a felnövő fiatalok szeretnének felszabadulni a nyomás alól. Bizonyítási kényszer vesz rajtuk erőt, a szép új világnak való megfelelés érdekében. Mindent megtesznek azért, hogy az új rend elvárásainak megfeleljenek, hozzá igazítják a törvényeket, a jogot. Egy két generáció és a társadalom leépül. Nem kellenek a régi értékek a család. Pedig az, emberi közösség alapja, több százezer éve. A kéjelgések, a kábítószerezések, a kocsmázások, fogják a kiutat kínálni. A társadalom végképp lezüllik ebből a liberalista mételyből nincs kivezető út. Innét csak elmenekülve lehet kijutni. A történelem sodrában több társadalom próbálkozott a család felbomlasztásával, mind belebukott. Ez a métely több társadalmat bomlasztott fel. Ilyen volt Szodoma Gomora, Róma, Attila birodalma. Ennek az áldozata lesz pár generáción belül a mai modern Nyugati világ.

Kik lesznek a változatlan túlélők? A fanatikus valláskövetők, a Zsidók, a Muzulmánok, a Buddhisták. Előtűnik pár vezér, és új népek sarjadnak a nacionalizmus, egén.

Mit tehet a milliárdnyi mai nyugati ember? Ha modern akar maradni, akkor él egy fejlett, szép fényes, csillogó, villogó hangos, örömökkel és kéjjel teli világban, és várja a végét.

Egyedül.

Úgy gondolom alapvető, és elengedhetetlen, a hovatartozás megfelelően történő értelmezése, mindenki életében. Ha valaki Magyarnak vallja magát, akkor az a Magyarság tudat.  A jelenlegi szociálliberális kormányzatok, a polgáriasodás vágyát terjesztő, Zsidó- Keresztény politika, ezt másként gondolja. Évezredek óta, új és egyre újabb kultúrát, történelmet, fedeznek fel számunkra, és ezt a hit, és a tudomány köntösével letakarva kufárok módjára árulják. A tudományt művelő emberek munkásságuk során, vagy az aktuális tudományos, politikai irányzatokat követik, vagy kirekesztődnek ezekből a körökből, és kiátkozottak lesznek. Legyen az a munkáságuk, de akár a megélhetésük. Ellehetetlenülnek. Ma Magyarországon a háttérben háború folyik a „Hivatalos” és a „Nem hivatalos” körök között a történelmi kérdésekben. Az utóbbi években felerősödő, a magyarság múltját, és ezzel a jövőjét befolyásoló teóriák két fő irányt rajzolnak ki. Az egyik a hagyományos irányzat, amikor azt mondják, hogy a magyarok, egy finnugor eredetű nép, aki úgy ezer-ezerötszáz éve feltűnt és eltűrt vendég lett a Kárpátok között. Vele szeme a másik azt mondja, hogy a Magyarok az úr közvetlen leszármazottjai, az emberiség hajnalától, és feladatuk, az emberiség tanítása, irányítása, a múltban ép úgy mind a jövőben. A hivatalos körök a politika rendelésére eldöntik, hogy TE, aki ezt olvasod, milyen identitással rendelkezz. Eldöntik helyetted, hogy egy nyomorult ezer éven át szenvedő nemzet tagjakén bűnösnek érezd magad. Ha ez mégsem úgy jön be, ahogy elképzelik, úgy látják, hogy mégis talpra állsz, akkor minden eszközt megragadnak arra, hogy átalakítsák a Te tudatod, olyanra, aminek látni szeretnék.  Mindig voltak, és jelenleg is vannak olyan emberek, akik ezen hamar átlátnak és tesznek ellene. Ha többet nem hát leírják. Ezeknek az embereknek a tudományos munkássága teremti meg a Magyar ember magyarságtudatának új kézenfekvő lehetőségét. Ebben a bejegyzésben megpróbálom a jelenlegi, többségi magyarság által még mindig tudott, bár a hivatalos tudományos köröktől elátkozott, nézeteket összefoglalni. Ezek azok a feltevések, amit a hatalom nem mer a gyerekeink kezébe adni még mese formájában sem. Nem merik gyermekeinkben még rege, vagy legenda, segítségével sem erősíteni ezt az identitást. Attól, tartanak, hogy a magyar nyelvbe ágyazott tudással ez annyira felerősödik, hogy a tudományos propaganda, tehetetlen lesz vele szembe. Az, hogy mennyire bizonyíthatóak ezek a magyarság sorsát meghatározó írások, csak egy szempillantásnyi állapot. A bizonyítékok egyre jobban ellentmondást nem tűrve, a technikai fejlődéssel, minden titkolózás ellenére előkerülnek.  A tudományosságán, vagy netán tudománytalanságán túl, csak a hivatalos köröket irányítók félelmével magyarázható az a gyűlölet, ami elutasítja a magyarság eltitkolt tudásának a terjesztését.

Van mitől félniük.

Úgy gondolom a magyarság, elhallgatott történelme is ér annyit, a világnak, mind a más nemzetek, idegenek által kitalált figurái, és a zsidók históriái.

A „Magyar” Ősidők.

Időszámítás előtt 11 000.ig.

A Magyar az Úr „árja” népeinek egyenes leszármazottja. Nevünk a mai napig fennmaradó bizonyítéka, Hun – Ári, Mag – Ári. Országunk neve Hung -Ária, Mag-Ária. A Vértesszőlősi ősember 350 000 éves. A neve „Ősmagyar”. Ma, amikor kezd összedőlni az Evolúciós elmélet, egyre jobban igazolódni, látszik, hogy a-modern mai ember- megjelenését tükröző ember a világ más területein már 800 000 éve élt. Bátran hamisításnak nevezhető, amikor, tudományos, vallási, vagy babonás, hiedelmek alapján majom képében ábrázolnak egy ősembert.  Bátran elmondhatjuk, hogy a mai Magyarország területén, már 350 000 éve éltek mai kinézetű emberek,

akik alkalmasak voltak a beszédre. Természetesen ugyanebben az időszakban éltek felegyenesedett majmok, akik nem emberek. Ezek a Samu korabeli emberek, családi közösségekben éltek, szerszámaik, eszközeik voltak. Vadásztak, halásztak, harcoltak a faj fennmaradásáért, a vad állatokkal, az emberszerű majmokkal.

Ez a földtörténeti kor a Pleisztocén és holocén kor. A régészetben őskőkorszaknak nevezik. Ebben az időszakban volt az utolsó jégkorszak.

A Magyarország területén élő embernek és állatnak egyaránt meg kellett küzdeni a fennmaradásért. Az egymást szabálytalan ciklusokban követő lehűlések és felmelegedések, megtizedelték az állatvilágot, vándorlásra kényszerítették az embert. Bizonyos embercsoportok a Kárpát medencébe kialakult tundrán, az általuk ismert hőforrások mellett telepedtek meg. Itt vészelték át az eljegesedett időszakokat, ami esetenként még tízezer év is lehetett. Más embercsoportok délre vonultak, egészen a mai Közel-Keletig, esetleg tovább is. Az időjárás változásával, a jég visszavonulásakor a vándorlás

iránya megfordult Délről Északra. Ilyenkor a Kárpát medencén egyes csoportok túljutottak, mások beolvadtak az itt „kitelelt”

közösségekbe. Majd a ciklus folytatódott, és kezdődött előröl. Ez a majd kétmillió éves küzdelem alakította ki a tagolt emberi beszédet. A kialakuló melegedő közösség MAG -ját, a hőforrások lakói a MAG –Ári -nak hívták. A hely neve MAG-Ária lett.  A tíz, húszezer évenként, később rövidebb ciklusonként, ezerévente visszatérő emberek lassan kialakítottak egy nyelvet, amit a MAG nyelvének Mag -ari nyelvnek neveztek. Ez a nyelv állandóan bővült a három jelentős égtájról, Délről, Északról Keletről visszatérők szavaival. Nem csak a nyelv a népesség is állandóan változott ezeknek a népcsoportoknak a befogadásával.  Ezért mondjuk még ma is, bár nem tudjuk az eredetét, csak a nyelvünkben, hogy befogadó egy nemzet vagyunk. A bővülő nyelvet, az alakulgató nemzetet sújtó jégkorszaki hullámok a későbbiek során is vándorlásra kényszerítették. Ezek a vándorlások már szervezettebben történtek.

Menekülések a jegesedés elöl:

A Kárpát medencére Északról támadó eljegesedése elöl a jégkorszak embere Délre vonult. Ez elsősorban nagyobb részt a mai Földközi tenger feneke lehetett. Az eljegesedés idején a környező tengerek vízszintje jelentős mértékben lesüllyedt. Huzamosabb eljegesedés idején a Kárpát medencéből a Földközi tenger fenekén keresztül el lehetett jutni a mai Líbiai sivatag területére. Ezekben az évszázadokban, a tengerfenéken felszabadult területek állat világa gazdag volt, a tengerfenék rendkívül termékeny. Ez maga volt a Kánaán. Ezeken a ma tenger alatt fekvő vidékeken több nagy magyar család megtelepedett, és szaporodott. A tőlük északra fekvő Kárpát medence jeges vidékeitől távol virágzó életet élhettek. Az egyik jég visszavonulás okozta áradás volt a későbbi bibliában említett Özönvíz. A társadalomba való összeverődésünk első szervezett jelei, ide a tengerfenékre, és talán a bibliai Közel-Keletre vezethetők vissza. Ez a már kialakult megteremtett Magyar Őshaza. Az emberiség bölcsője. Az e területen élő, még magyarul beszélő Úr népek, az emberi fennmaradás alapvető eszközeit találták fel itt. Ilyenek a termelési eszközök, az élelmiszertermelés, edény használat, készítés, fémipar. Később a közlekedési eszközök, szekér, hajó. Itt fogalmazódott meg Isten léte. Kialakult az írás. A magyarul beszélő ember tanítóvá vált, mert a csatlakozó emberek, fejlettségi szintje nem ért fel az Ő tudásával. Egyre távolabb jutottak a hittérítéssel, tanítással. Ők voltak az emberiség első térítői, és első tanítói, a Nap Papok. Ezért fordul elő tömegesen a világ minden régi eredetű nyelvében a magyar szavak tömege. Az első szervezett nép kiáramlások, elvándorlások a Közel- Keletről indultak. Ennek ma már hatezer éve. A túl nagy népszaporulat a kiáramlásokat több irányba és több hullámba indította el. Ezek közül számos hullám érte el a Kárpát medencét, aminek a létezéséről már tudtak. A meleg forrásokat, Mag -áriát keresték, itt rendszeresen megtelepedtek, a magyarok ősei. Itt alakult ki a magyarság elszaporodásának egy új magja ez lett a Mag-Ária.

A Rénszarvas nyomában:

A meleg források körül letelepedett emberek, a Rénszarvasok népe volt. Kitűnő vadászként éltek a jeges tájon. A jég elvonulását követően őket nevezték hibásan pár ezer évvel később Gravetinek. Nevüket a területen található igen gyakori kőből pattintott nyílhegyről ragasztották rájuk. A rénszarvasok népe már magyar volt, és Mag-áriában élt. Amikor kezdett a jég Északra visszavonulni a legjobb vadászaik elindultak a rénszarvasok és más hidegtűrő álatok után. A vadászatból élők Északra és Keletre vonultak leginkább. Az életmódjukat megtartották, úgy ahogy az eljegesedett időszakokban volt, bár már messze jártak.  Az egyre hosszabb meleg periódusok miatt egyre messzebb jutottak. Benépesítették az Ázsiai sztyeppéket később az ő őseik lettek a szittyák. Eljutottak egész a Jeges tengerig, őket hívták „Teremtőnek”. A legkitartóbbak eljutottak egészen a Csendes Óceán partvidékére, az ő utódaikból alakultak ki a Keleti HUN népek. Egyes csoportok egy, egy eljegesedési időszakban átjutottak a Bering szoroson Amerikába, ott Indián birodalmakat hoztak létre, Maja néven. Ezek a vándorlási hullámok a jégkorszakban két millió éven keresztül ciklikusan megismétlődtek. Egyes néprétegeket az előretörő jegesedés újra és újra visszakényszerített a MAG hoz a Mag népéhez a visszavonuló állatok után Mag-áriába. Az elsősorban vadászatból élő nép a kemény évezredek során, a jeges vidékeken kényszerűségből kiválóan elsajátította az állattenyésztést. A megszerzett tudást, a tudományát rendszeresen visszavitte a forrásokhoz. (meleg forrásokhoz) Mag-áriában az ott élők közé vegyülve, átvették azok ismeretlen tudását, ami délről származott. Ilyen a Mezőgazdaság, a kohászat az edénykészítés, a járműgyártás. Átadta az állattenyésztés, kőpattintás, a vadászat, a bőr feldolgozás tudományát. Az újabb felmelegedések alkalmával az újabb kivándorlások során már új tudással, indultak újra a vad nyomába, ahol mindig a nyelvüket értőkbe, náluk elmaradottabb népekbe botlottak.

Ezeknek a ciklusoknak a következménye az lett, hogy a megszerzett Tudás, itt cserélt gazdát, itt alakulhatott ki az értelmes mai ember, akit tévesen Homo Sapiens néven emlegetünk. Ez volt az emberi tudás kohója. Ez volt az a világ, ahol ciklusonként, változó területi nagysággal, változó éghajlattal kialakulhatott az emberiség magját teremtő MAG-ÁRIA

Mag-Ária

A tengerfenéken élő ember, gyümölcsben, zöldségben, mézben nem szűkölködött.  Az árkokban, tengerszemekben elszaporodott halak, az apró vadak a mezőkön bőséges táplálékot biztosított. Mivel az ember mindig gyorsabb helyváltoztató volt a nagytermetű állatnál ezért főleg az utolsó eljegesedési ciklusokban nem volt idő a nagyvadak, embert is felélő állatok elszaporodására. A hatalmas mélyebb területeken a gyorsabb állatok, madarak, macskák, tevék, lovak szaporodtak jobban. Itt az állat az embernek barátja volt. Szinte nem volt olyan állat, amelyik erősebb gyorsabb lett volna az embernél. Itt kezdődött a lovak, befogása, az elefántok és tevék munkára bírása az ember szolgálatában. Itt szegődött az ember mellé a kutya. Mag-ária hatalmas terület volt szinte maga a Kánaán. A Kárpátok déli jeges lejtőitől a meleg forrásokkal a Földközi tenger szárazra került medrével, ciprussal, a Líbiai sivatagig és közel keletig, tartott. Közepén tengerekkel, édesvizekkel. Gazdagsága felmérhetetlen élelemben, a tengerfenék, állatai, a kitanult, növénytermelés, állattenyésztés, a Kárpátokról lesodródó arany, gyémánt, és drágakő, tömérdek mennyisége. Minden nép számára irigylésre méltó, hely volt. A gazdagság mellett a tudás a bányászat, a kohászat, a kézművesség, került elsajátításra. Megépültek az első szekerek, hajók. A birodalomban mindenki egyenrangú Úr volt.  Itt teremtődött meg az ember számára az egy isten hite. Magát a Birodalmat három királyság alkotta Északi, ami Ciprustól a Kárpátokig tartott. A Dél-nyugati, amiből később az egyiptomi birodalmak jöttek létre, és a Keleti királyság, ami a Közel-Keletet öleli fel. A három királyságot egy nép uralta ezek a Mag-áriak, voltak. A gyors felmelegedés okozta özönvizek a tengerfenék elhagyására késztette a már kialakult magyar embert. Három jellegzetes fő irányról beszélhetünk Délre Afrika, és Közel-kelet, Északra a Kárpát medence.

A Kárpát medencébe Délről egyre inkább benyomuló lovas magyar, árja népek a forrásvidékeket belakták. A szervezett közösségekben érkezők az itt élő népeket, aki hasonlóan beszéltek beolvasztották maguk közé. Ezek új eszközökkel, új szavakkal bővítették az itt élő magyarok tudását, szókincsét.  A Kárpát medencében a mai magyar ember bizonyíthatóan már nyolc ezer éve megjelent. A mi beszédünk a földművelés kezdetének idején, amikor még más nyelvű emberek nem voltak, elsőként alakult ki. Ezekben az időszakokban a Magyaron kívül más, tagolt emberi beszéd, rendszerbe foglalt vallás még nem létezett. Bizonyítható, hogy hat ezer évvel ezelőtt már létezett a magyar írás. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy nem volt kitől tanulni. A nyelvet a Magyar ember teremtette meg ezért a magyar nyelv az emberiség Ős nyelve, a kultúra az Őskultúra, és ebből csak egy volt, akkortájt a Magyar.

Magyarok a bibliai időkben.

Később a Magyarságot meghatározó jelentőségű irány a bibliából ismert Nimród féle vonulat. Nimród, a Bábel tornya építője, népével Perzsiába telepedik meg, az itt született ikreit Hunor és Magyar névre kereszteli, ők a későbbi Hunor és Magor legenda hősei.  Létezik még egy bibliai kiáramlási ág a Magóg féle, ami nem más mind a Keleti Hunok Őse, keveredve Fekete Hunokkal. A Képes biblia ide vezeti vissza a Magyarság eredetét.

Ezt nem lehet így elkúrni!

Megírtam 2009. augusztus 24. közzétettem a http://blog.kromek.hu oldalon.

Mondaná Gyurcsány, miközben az ország szíjat hasogatna a hátából.

Talán nem is elkúrták, hanem megtervezték?

A Magyar Köztársaság Elnökét nem kívánatos személynek nyilvánították Szlovákiában!

A szlovák külügyminisztérium délután diplomáciai jegyzékben hozta a magyar fél tudomására, hogy Sólyom László 2009 augusztus 21.-én nem kívánatos személyiség Szlovákiában, és nem engedik be az ország területére. Robert Fico kormányfő azt is bejelentette, hogy a döntést nem fogják erővel érvényesíteni. Sólyom László ezt követően döntött úgy, hogy nem vesz részt a szoboravatáson.

A teljes Magyar sajtó, és a Média egyöntetűen kiáll Sólyom László mellett, a Magyar Igazság mellett.

Akik várták

Nekem gyanús ez az egység, amikor a balliberális, fizetett média, aki elutasítja a magyarságot, nacionalistának kiáltja ki azt is, aki csak a magyarságról beszél, összeuszítja a nemzetiségeket, hogy rendet tehessen. A politikával együtt, most elítéli a Szlovákok viselkedését.

Hol voltak eddig, amíg az apróbb magyarellenes rezdüléseket, amit idejében feltárva egy kis akarattal lehetett volna kezelni, akár Magyarországon akár, északi szomszédjainknál? Hallgattak, nem tudni, csak sejthető milyen meggondolásból. A hallgatáson túl elítélték azokat aki fel merték emelni a szavukat. Nagyon sok esetett lehetne felsorolni, amikor az eltérő kultúrával rendelkező, szülő megvert egy magyar tanítónőt, akkor amikor a szlovákiai cigány konfliktust a szlovákiai magyarok nyakába varja. Sőt…

Azt el lehet mondani, hogy eddig nem a magyarság mellett ált ki sem a vezető politika sem a ball oldali sajtó. De nem csak a hatalmon levő politika a felelős. Felelős a hallgató ellenzék is ebben a helyzetben érthető világos álláspontot kell kinyilvánítani! A jobb oldali Platón idézet az emberekről szól, de aki az ellenzéket vállalja a politikában az már az ellenség kezére játszik ha nem emel szót, ha nem emel szót akkor áruló! A saját ügyének az árulója! Talán nem is a sajátja az,az ügy.

Akik nem várták

Ráérő időmben az utolsó egy évben az Összeesküvés elméleteket bújtam, ha többet nem is, de annyit megtanultam belőle, hogy a hatalmi körök gyökeres retorikai változása mindig erőszakos fordulatokhoz vezet. Megélve az utolsó nyolc – tíz év egyre szorosabb, egyre ijesztőbb társadalmi körülményeit, most is, itt is, előre megtervezett politikai viselkedést sejtek.

Ezek között a körülmények között meg kell kérdeznem, hogy kinek az érdekében állna egy Szlovák Magyar konfliktus? Van ilyen? Léteznek ilyen körök Magyarországon? Szlovákiában? Az EU-ban? A Világon?

Hát a válaszom igen.

A Magyarság megsemmisítése felé vezető legegyszerűbb út, az ország területének megszerzése során egy külső konfliktus létrehozása, a külső ellenségtudat látszólag elodázza, de ténylegesen végleg elmulasztja a belső nagyobb gondok megoldását, a végleges leszámolást a liberalista , multinacionális világgal. A Magyar társadalom a vészhelyzetben úgy is összefog, a Magyarságtudat, felszínre tör, háttérbe helyezi a nagyobbik veszélyt, mert úgy gondolja, azt bármikor megoldja, és megteremti a hivatkozási alapot a belső leszámolások háborús időkre jellemző legigazságtalanabb módjának.

Egy ilyen külső konfliktus veszély minden körülményeit figyelembe véve, az Országnak szüksége van egy támogató külső katonai potenciálra, és ez kéznél van egy erős Izraeli, hadsereg.

Ugye az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az EU a füle botját sem fogja mozdítani mellettünk.

„Hát igen” mondaná Gyurcsány, már megint elkúrtuk.

Számomra az érdekes az egészben, hogy soha nem történik olyan elfúrása az ügyeinknek ahol mi Magyarok járnánk jobban.

Megírtam 2009. augusztus 19. és közzétettem a http://blog.kromek.hu oldalon.

Nem tudom szó nélkül megállni.

Ma ünneplik egyesek a Pán Európai Piknik 20. évfordulóját. Azt mondják, ez vezetett a teljes Szocialista Rendszer Összeomlásához, majd később a Szovjetunió széteséséhez. A Sopron mellett történt események 1989-ben eufóriás lázba hozták az egész világot, a Németek mellett Örültünk mi is itt Magyarországon. Szinte büszkék voltunk arra a tettre, amit az akkori Pártállamból ránk maradt vezetőink cselekedtek. Azt mondják, ott van a Német kancellár és a magyar államfő is.

Mi is vezetett ide?

Az I. majd a II. világháborút követően, a veszteseket köztük a Németeket, de minket, Magyarokat is megbüntettek a győztesek. Ez büntetés leginkább a területeink, csökkentésével az országok szétszabdalásával járt. Érthető a német ajkú elsősorban vegyes házasságokban élő, vagy abból származó filozófusok aggodalma, a 20 as 30 as években, valami megoldást kerestek a kiútra ezért a nemzetek politikai egyesítésében látták az irányítás kézbevételét. Már az I. világháborút megelőzően szocialista körökben hódítani kezdett egy eszme, amely a II. világháború után fogalmazódott meg véglegesen az „Összeomlás vagy összefogás” filozófiájának kidolgozásaként, majd a német -Vossischen Zeitungban- 1922-ben közzétett cikkben teljesedett ki. Ez volt a Pán Európai eszme csírája.

Az eszme szellemében siratta a világ 1922-től majd a II. világháborús veszteség után a Német egységet a Német széthullást. De ez az eszme nem siratta Trianont, nem ált ki a Magyar újraegyesítés mellett! Ma sem áll ki, hiszen mi büszke nemzet vagyunk büszkén tartjuk a fejünket a bitóra. Nekünk nem számit a csonka ország, nem számít az Oláhok, a Tótok, a Szlávok inspirációja, Mi Magyarok vagyunk és büszkén rohanunk a sírba.

Az alábbi klipben Angela Merkel elmondja nem kértünk cserébe semmit. Itt az ideje, hogy kérjünk!

http://www.youtube.com/watch?v=g6GTCg_6WPo

Eljött az ideje leróni a tartozást!

Megírtam 2009. augusztus 10. és közzé tettem a http://blog.kromek.hu oldalon

Magamról, magunkról, a magyarságról, a Magyarról.

Hogyan is veszem a bátorságot, hogy a Magyarról a Svábról meg Cigányról merjek pár szót ejteni? Nem tudom.

Talán a neveltetésem során anyám gondolataival táplálták belém azt a tudatot, hogy magyar vagyok. Mondhatnám azt is, hogy magyarnak születtem, bár egyre inkább még erről beszélni is bűn. Hovatovább nacionalizmus Magyarországon magyarnak lenni. Legyen bárhogy is megöregedve én kimondom megismételve: Magyar vagyok, mert annak születtem. Anyám bőbeszédű asszony volt, és az ilyenek mellett az ember megtanul hallgatni. Nagy szüksége is van az embernek erre az életben, hallgatni is tudni kell. Anyám sokat átadott nekem, mert mindenről állandóan beszélt, csak úgy áradt belőle a szó. Ahhoz a huszadik század eleji generációhoz tartozott, akielég jó polgári neveltetést kapott. Papok között nőt fel, hiszen öreganyám a plébánosnál volt mosónő, szakács, majd házvezetőnő. Anyám is a szakács mesterséget sajátította el, még Kilitiben, meg Siófokon Horthy Miklós szakácsnője is volt, bár ezt a szocialista években mindig elhallgatta, de beszédességével, azért nekünk a gyerekeinek elmondta. Emlékszek mindig a harmincas éveket dicsérte, leszólta a spájzba garázdálkodó, „zabráló” muszkákat, akik elmondása alapján a ketyegő órára is fegyvert fogtak. Persze apámnak ezek a beszólások nem nagyon tetszettek. Ö a kommunista társadalom oszlopos tagja, téeszelnök volt vagy húsz évig. A jámborságára volt jellemző, hogy anyámtól, aki jelentősen idősebb volt nála mindig elviselte az ilyen jellegű élcelődést. Apám az életét tette fel a szocializmusra, talán hitt is benne. Aztán egyszer kitelt a becsülete, mert a jól dolgozó Tsz tagoknak többet engedett keresni, mint amit a Párt megengedett. Kirúgták valamikor a hetvenes évek közepén. Kellet hely az új ifjabb feltörtető generációnak, hát ezekben a szocialista időkben így ment kádercsere. Én már akkor kezdtem sejteni, hogy a kommunista pártot csak szolgálni lehet, ha valaki nem tesz eleget az elvárásainak, vagy másképpen gondolja mind, ahogy a legfelső áramlatok irányítói akarják, akkor azt könyörtelenül eltiporja a pártfegyelem. Ez a fogalom kényszerített minden párttagot engedelmességre, a saját magával való megalkuvásra, hazugságokra, még az el nem követet dolgok el vagy beismerésére is. Ha az életben valaki el szeretett volna érni valamit, akkor csak egy út volt, a párt útja. Persze ha össze akarom mosni a mai szép új világ rendjével, akkor az mégis emberibb, megbocsátóbb, élhetőbb rendszer volt, igaz hamis nem embernek való közösségi szabályokkal. Akkor legfeljebb egy-két kiskirály, ideig-, óráig, garázdálkodhatott csak és leszámoltak vele, míg ma a milliárdosok egész sora éli fel a nemzetet, semmizi ki a maradék magyart, egybemosva a feltörekvő nemzetiségekkel. Mintha a krumplileveses Kádár rendszer egy előkészítése lett volna a mai kifordított globalista libapásztorok által irányított globalizmusba igyekvő Magyarországnak. Hát igen, anyám nehezen fogadta el a szocializmust, bár később öreg korára megbarátkozott vele és azt szokta mondani, hogy fiam: „majdnem van olyan jó ez a kommunizmus, mind a Horthy rendszer”. A bőbeszédűsége miatt talán, az én képzeletembe még a mai napig él az a ténylegesen átélt, vagy utólag elképzelt tudat, hogy azt hallom az anyám hasában, még születésem előtt, amint állandóan mondja, csak mondja, csak mondja! Hát csoda, hogy szűkszavú lettem? Mindig csodáltam. Csodáltam a műveltségét, képzettségét az ismereteit, az érdeklődését a világ iránt. Ő a tudományos technikai felfedezéseket, berendezéseket, azonnal használta, minden elcsodálkozás nélkül még öreg korában is. A negyvenhat év alatt, amit együtt éltünk, kibeszélte magából a családfája felmenőit, az elveszett örökségeket egészen az Andocsi cseresnél levő családi fogadónkból megszöktetett, Francia királykisasszonyig. Jó korban jó emberek között jó oktatásba részesült, a későbbi generációk meg sem közelítik, ennek a korosztálynak a műveltségét. Elbeszélte a régi magyar meséket, melyeket ma már be, be tudom illeszteni egy, egy magyar mondakörbe. Beszélt Ö nekem Koppány alvezéreiről, akik a környékünkön települések létrehozásában élen járók voltak, ilyen pld. Karád, Kára, Bábony és Magyar (Megyer), Ö tudva vélte azt is, hogy Tab ahol ma élek egy Ősi Magyar- Hun Szkíta emberről kapta a nevét, és hogy régebbi még a Koppányi településeknél is. Érdekes, hogy el tudják másítani ezeknek a településeknek a történelmét. Nekem úgy tűnik, hogy a rendszerváltás utáni feltörekvő Önkormányzati vezetők, kihasználva azt az űrt, amit a magyarság, elsősorban a helyi települések szocialista társadalomban élő vezetői elhallgattak, új kitalált helyi történelmeket kreáltak. Aztán ezt a történelmet úgy alakítgatták, ahogy az a saját etnikumuknak megfelelt. Karádon nőttem fel, gyerekkorunkban háborús játékaink közepette gyakran meglátogattuk az erdőben levő Kupa Vár romjait. Anyám is emlegette gyakran. Szerinte Koppány Vezér itt rejtette el a „kincseit”. Egy alkalommal a Sógorom, a Bogdán Sógor, egy disznóölés estélyén, mert Ö szokott lenni a disznóölő, (nagyon jó kolbászokat töltött, még a hasán nyomta ki, de ezt majd máskor elmesélem) borozgatás közben mesélte, hogy amikor arra járt az akasztófai dombnál, meg egy másik alaklommal a Kupa Várnál, akkor a lovas kocsiról felvillanó fényeket látott. Ezt akkoriban Ő az elrejtett kincsek tisztulásának vélte. Anyám leintette, hogy biztos lidércfény volt. Úgy hívták a fel-fel bukkanó lángra kapó mocsárból felvillanó metánt. Aztán ennyibe is maradtunk. Szóval, anyám szerint az Ö ágán van kis közöm a koppányi magyarság ivadékaihoz, bár nem tudom, ezt a genetika bizonyítaná e? Apai ágon még szövevényesebb a helyzet, szinte lehetetlen kinyomozni a családfa eredetét. Ott aztán lehet minden náció, sváb, magyar, osztrák, Horvát, talán Lengyel is, és még ki tudja ki nem? Hát azt elmondhatom magamról genetikailag biztos, hogy nem vagyok egy „fajta tiszta” magyar. Olyan Igazi keverék vagyok. De mégis, mind ezeken túl, egy dolog az, ami magyarnak teremtett, ez a nyelv! Az anyám nyelve. Az édes magyar somogyias koppányi beszéd. Mondhatják mások, hogy kanásznak termett a Somogyi paraszt, de akik ezt mondják, azok nem tudják, hogy – az a paraszt az Ustor nyelive, rúnákat rajzút a porba, amit az Úr meg a gyüttment nem értett!- Ma sem érti, szerintem még azt, sem amit itt leírtam, nem hogy a rúnákat. Én ezt a beszédet halottam naponta. Eleget vesződött velem a Tuskó Margit, bár nem nagy eredménnyel, hogy belém verje a nyelvújítás szavait, hiszen ilyen hátszéllel mind az enyém ez lehetetlen volt. Ezt csak ma tudom biztosan, akkor nem tudtam, de felteszem a Tuskó Margit (szeretett magyar tanárom) sem tudta, hogy mi az, amit oktat. Nem is tudom, miért nem értem azt, hogy a Magyarul nem beszélő, német nyelvészek által megszerkesztett nyelvújítás miért nem fekszik nekem. Miért akarják kiverni belőlem azt amit anyám megtanított?

Talán nem is az a magyar?

Talán ezek a tőlem elválaszthatatlan gyökerek. A láthatatlan szálak azok, melyek felhatalmaznak arra, hogy kritizáljam Istvánt, amiért megosztotta a magyarságot, leszóljam a nyelvújítást, mert a fiaink, nem csak a rúnák porba rajzolását nem tanulhatták meg, de elfelejtik a magyar beszédet. Szidhatom a politikát, mert nem veszi a fáradságot, hogy kiegyezzen a nemzettel, mert hol egyik, hol másik kisebbségnek átengedi az irányítást a magyar ember rovására, szinte bekódolt módon folytatva azt a politikai örökséget, amit István rá hagyott. Még a közel negyven éves fiaim sem értik azt, amit mondok. Ezeket a régi történelmi meséket nem hajlandók végighallgatni, mert szerintük ez már nacionalizmus, ezt halják a médiában, erre oktatták az iskolában. Egyszerűen elhiszik a történelemhamísítók állításait. Még az esélyét is elvetik annak, hogy részt vegyenek egy nemzetformáló, nemzetet felemelő, nemzeti magyar gerincet biztosító, történelmi mondakőr felelevenítésében, alakításában. Ha egy nemzetnek nincs múltja, akkor nem lesz jövője, mondta valaki. Nekünk van múltunk, de elhazudták, eltagadták, elmásították. Átírták mások. A magyarság mindig befogadó nemzet volt, a kommunizmusban azzal hízelegtünk magunknak, hogy a magyar egy vendégszerető nép. Be is fogadtunk ezer éven át minden gyüttmentet, erre kellett büszkének lenni az elmúlt negyven évben. Most ezek a gyüttmentek irányítják az országot és kétségbe vonják a magyarságunkhoz való jogunkat. Visszaélnek a vendégszeretettel. Lassan ideje kimondani, hogy vége a vendéglátásnak, és fizetni kell az eltöltött Üdülésért.

A magyar benyújtja a számlát.

Nem is tudom hova vezetett minket apáink eszméje. Egyre gyakrabban összetalálkozok azzal a gondolattal, hogy ez a szép Szocialista, kommunista, elv a szocializmus negyven évében, nem a mi érdekeinket, hanem mások érdekeit szolgálta, de velünk erre neveltették a gyerekeinket, mert becsületes magyar állampolgárok szerettünk volna lenni. Sajnos lassan rájövök, hogy megtévesztettek. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a mai termelő generációnak nincs se istene se Máriája, ahogy mondani szokták az öregek. Széthullnak a családok, a hit és szeret, helyet-teret kap a kapzsi, pökhendi Manager stílus, vagy annak utánzata, még rosszabb esetben az utána való vágyakozás. A szocializmusból itt maradt igen negatív szóhasználattal élve, ez volt a fellazítás. Sikerült. Sikerült megosztani ezt a pár maradék magyar embert az élet minden területén. Sikerült ketté szakítani a nemzetet a nemzet képzetet a fejekben, szétszakítani Trianonnál az országot, az utolsó húsz évben eladni, bagóér azt a keveset, amit ez a szorgalmas nép a kommunizmusban összekapart. Mindezt azért, hogy pár milliárdocska jobban hizlalja a lúdjait. Persze a mai magyar politikai szintérnek a másik oldala sem olyan fényes mind, aminek látszik. Retorikával, mellé beszéddel, nem lehet sem országot, sem gazdaságot, kormányozni. Pedig a statisztika szerint a mostani „választói akarat” ez szeretné. Manipulálnak bennünket, a hitünket, az eszünket, a médiában az utcán, otthon a családban, ha lehet, és megtehetik, akkor olyan jellegű retorikával árasztanak el, amely még belűről is kettéhasít. Nem retorika kell, hanem hit, szeretet, és béke, ahogy gyerekkoromba a Mari néném falvédőjére volt írva, amit a szankózások szünetébe belénk vert, vagy éppen kikönyörgött zsíros kenyér majszolása közben nézegettem. Az értékek elvesznek. A gyerekeink családjai szétszakadnak, ezeket a családokat nem a háborúk, nem a forradalmak, nem a nincstelenség szaggatja szerte szét, hanem mi tettük, mert hagytuk magunkat felcsinálni a politikának. Bűnösök vagyunk, mert védekeztünk. Tetszett a cukorka amit osztogattak érte. Ma már tudom az előre megtervezett tudatos családrombolás, a hit elvesztése, a minimális kulturális gyökereik hiánya, a mai társadalmak cinizmusa, okozza a családok szétesését. A család, a nemzet, a nyelv elvesztése előbb utóbb földönfutóvá teszi fiainkat, unokáinkat. A globális társadalomban nincs szükség röghöz kötésre, mert az a családot erősíti, de szükség van arra, hogy az adott kárászéletű divatszakmában a legjobbak legyünk, mert akkor van pénz, tekintély, mobilizáció. De a divatszakma multával ki lehet dobni az embert is, bármilyen végzettsége van, aki nincstelenül egy minden védettséget elutasító, azzal már nem rendelkező, cinikus társadalomban, munka, társadalombiztosítás, nyugdíj, már egy kődobásnyi rossz föld, család, korház, vagy kapcsolatok nélkül az utcára, majd a temetőbe kerül. A „nyugati kultúrákban” hogy is kérdeznének vissza? Ne mondj már ilyet. Kinek áll az érdekében ez? Rossz a kérdés. Nem így kell feltenni. Kik azok, akik egy ilyen erkölcsileg lerombolt, teljesen globalizált, világban is meg tudják tartani a hitüket a vallásukat, a saját nemzeti, etnikai hová tartozásukat, és még ezen túl képesek irányítani a globális folyamatokat? Ez a jó kérdés. Ha erre szeretnénk válaszolni, akkor rögtön, láthatjuk, mennyire nagyot hibáztunk, mennyire mellé nyúltunk akkor amikor az alapvető hagyományos értékeinket kidobtuk, és elé helyeztük a globalizmus és Európa érdekeit. Ezt tette a mindenkori magyar kormány beleértve a Fideszt is az elmúlt húsz évben. A Fidesz vezetői arra helyezték a hangsúlyt, hogy érveléstechnikában felülmúlják a másikakat, ezzel nem tettek mást mind, ahogy mondani szokták, „kiöntötték a fürdő vízzel a gyereket”. A retorika helyett jó lett volna az alapkérdéssel a Hit Szeretet béke rég megfogalmazott, jól bevált gondolataival foglalkozni, azt erősíteni. Persze a „Hit Szeretet Béke” hiánya minket szülőket, nagyszülőket is leminősít, mert nem tettünk meg mindent azért, hogy ezt fent tartsuk. Egyetlen egy védekezési alapunk van az pedig, a kommunizmus „értékeinek” a kötelező beültetése a családi környezetbe, ezeknek a társadalmi értékeknek, az elvárt követése. Talán, ha ellenállunk ösztönösen, vagy apáink bíztatására, akkor ez nem így történik, nem így neveljük a gyermekeinket. Persze voltak, akik ellenálltak,és Ők sem jártak jobban. Nem tudom hol követtük el a hibát, akár családi akár társadalmi szinten. Egyre gyakrabban megfordul a fejemben, talán nem is hibáztunk? Egyszerűen legyőztek bennünket?

Remélem nem így van és előjön a Magyar.

Gondolhatom azt is, hogy nem győztek még le, hanem folyamatosan kiszámított módon a megsemmisítésünk folyik a mai napig. Fura mód ehhez a mindenkori magyar kormányok asszisztáltak. Csipkednek, tesztelgetnek bennünket, próbálgatják, mi az a határ meddig el lehet menni a magyarság megsemmisítésében és még nem tesz semmit ez a nép. Mi az, amit még elviselünk, ha már nagyon forró a helyzet, akkor kicsit visszavonulnak. Közbe meg a kipusztult népesség helyébe idegeneket, hoznak, a mindenkori Magyar kormányok közreműködésével. Ez egy állandó kőrfolyamat egészen addig, amíg nem éri el a kritikus szintet, amikor a magyar kissebségbe kerül. Akkor már nem lesz visszaút. Ahhoz, hogy kudarcot valljon ez a invázió, amit a hosszantartó vendégszeretetünk hozott létre eddig egyetlen akadály volt a nyelv. Aki beszéli a magyart, aki ebbe a nyelvbe születik bele, az átveszi ennek a népnek az identitását. Csak az a gond, hogy a folyamatok felgyorsulása miatt manapság erre, nem lesz, és már nincs is idő. Elkopik a nyelv is. Erőszakkal elkoptatják a tájszólásokat, egységesítik nyelvújítás címén a nyelvet, és így végeznek velünk.

Hol a magyar, hogy tegyen ellene?

A gondolatok szövésének módja jelentősen átalakult, én nem vagyok nyelvész, de azt tudom, hogy ez a mondat szerkezetben történő változás, ami a nyelvújítással együtt leszólja a magyar somogyi paraszt beszédét, az a magyart is megöli benne. Amikor az iskolában arra tanítják a gyereket, hogy a hejes írás, a fogalmazás, előrébb való mindennél, még a magyarság tudatánál is akkor, már elveszett benne minden. Ezzel a tudattal bele táplálták a kisebbségérzést. Nem kell nekünk az uniformis, a nyelvben sem. Hiba volt egységesíteni a nyelvet. Ma a magyar legyen az fiatal, vagy az én korom beli, ha nem járt a fővárosban iskolába és nem tanulta meg a mondat és nyelv szerkesztés leírt, elvárt formáit, akkor a belenevelt gátlások miatt nem fog tollat nem írja le véleményét, mert igyekezne a mondatait úgy megfogalmazni, ahogy azt a társadalom elvárja, ahogy Ő nem tudja. Ha megtanulta az úgynevezett ”irodalmi” nyelvet akkor meg azért nem írja le, mert nem bajlódik vele. Akkor már majdnem könnyebb az angol. Olyan érzések forognak benne, hogy talán ez a nyelv nem is az Övé, talán nem is magyar, mert Ő egy elvetemült semmire kelő beszéd formájában makog. Ha ez a magyarság még a genetikájában is csak itt-ott csepeg, akkor szinte már semmi remény. A magyarságnak egyetlen értéke maradt ez a nyelve. Ha ezt is tovább lazítják az angolszász szakszavakkal, a héber aforizmákkal, szlengekkel, a zsidó cinizmussal akkor végleg elvesz a nemzetünk maradéka is. Bele olvad egy angolszász kultúrába, vagy felemészti egy héber, szláv nyelvkeverék.

Megszűnik a magyar.

Valahol az Észak Somogyi ember a Koppányi Magyar harcosok ivadéka, Magyarok leszármazottja. Magyarok Ők, ha itt nőttek fel itt telepedtek meg, itt alakítottak családot, velem együtt még akkor is, ha a vérükbe van egy kis tatár, török, szláv sváb, itt-ott talán még zsidó is, bár ez utóbbi mindig elhúzott erről a vidékről, legfeljebb egy két fattyut hagyott hátra. A népszaporulat miatt elkerülhetetlen lesz a keveredés a cigánnyal is. A Koppányi-magyar meg úgy gondolkodott, hogy nem megy más vidékre, megoldja a gondjait, hiszen ez a szülőföldje. Más magyar –Árpádi- törzsekből származó népesség talán jobban az értelmiségi körökbe került, betelepített papok, tanítók, idevándorolt, jogtudók, oktatták tanították, „képviselték” a népet. Ezeknek az utódai aztán elmentek más vidékekre, nagyon ritkán vertek nálunk gyökeret. Az itt élők magyarságát a Somogyias, paraszt nyelve az anyanyelve adta és ez marasztalta itt. A Bevándorló a gyüttment ezt nem sajátította el ezért, ha esetleg ö maga nem is de a fia biztos, hogy elmenekült innen! Más a helyzet azzal, aki hozta a nyelvét és itt is azt használta, közbe megtanulta félig meddig a mi beszédünket, ilyen a sváb, a cigány, Ő elszaporodik. Talán lassan be is olvad. A dolgos sváb generációkból kinőtt, magát magyarnak mutogató már ellenben, igyekszik a könnyű végét fogni, elmegy polgármesternek, tanítónak, vagy papnak. Manapság erre felé Ő ossza, az észt, na meg a segélyt. Egyenlőséget téve a cigány és meg a magyar között. Ö dönti el, hogy ki milyen minőségben éljen. Birkák lettünk. Birkává neveltek bennünket a saját hazánkban. Nem kellet ide még Palesztina sem ahhoz, hogy másokat szolgáljunk. Mindig beengedtünk, behívtunk, vendégül láttunk olyanokat, akik kihasználtak minket. A népek tengerében sok a söpredék, ne fogadjuk be mindet. Ha valaki veszi a fáradságot és utánanéz, akkor látható, hogy ezen a Koppányi vidéken szinte csak sváb polgármester van. Pedig nem svábok laknak itt jobbára, hanem magyarok. A Somogyi paraszt, Koppány ivadéka nem vágyik tisztségre, csak tisztességre, hagyja érvényesülni a vendéget. Könnyen belátható ez, ha megnézzük a Tab, környéki településeket, azok vezetőit. Át is írja egyik másik a saját szája íze szerint a települése történelmét, kifelejtve a lényeget a koppányi múltat. Mivel az ilyen jellegű igyekezete összecseng a hatalom elképzeléseivel, ezért bátran megteheti. De talán svábbal ezen kívül nem igen van gond, beilleszkedtek, szakmát, kultúrát hoztak közénk, dolgoznak, a közösbe tesznek is, bár igyekeznek megkeresni a módját, hogy a magyarnál többet vegyenek ki. Meg lehet figyelni a területen, hogy ott ahol magyar ember a polgármester, általában a szocialisták felé húz, míg a sváb a Fidesz felé. Ennek egyszerű magyarázata lehet, a magyar mindig konzervatívabb volt, mert védi tudat alatt is a magyarságát. A sváb a változás híve, mert a várható jövedelemnövekedés mellett, vágyik tudat alatt revízióra, a valamikori Német- Osztrák –Magyar egység visszaállítására , egy ilyen állapot még jobban helyzetbe hozza.

Más a helyzet a cigánnyal rá csak költünk, talán a nagy népszaporulatának következménye náluk a nyugdíjak csökkentése. Akár beismerik akár nem az tény, hogy a népességük nagy része nem dolgozik. A cigány sajnos nem termeli meg a saját megélhetését. Azt is más kultúráknak kell megtermelni. A népszaporulatuk miatt elveszik a gyest, a nyugdíjakat. Pedig az a nyugdíjas egy életen át megdolgozott érte, és nem szociális ellátásból teremtette a jogát az ellátásra. A magyar lakosság 10 % a Önhibájából, vagy a társadalmi körülmények miatt nem dolgozik. Őket a mai aktív rétegeknek el kell tartani. Mindenki halotta azt a kifejezés, amit felénk, használnak, hogy „a rossz szomszédság Török átok”, de azt nem tudja mindenki, hogy a faluvégire letelepedett cigányt a török nyomta maga előtt Magyarországra és hagyta itt „ajándékba” Ez valami jutalomféle volt, mert nem a keleti kultúrát választottuk, nem álltunk ki Koppány mellett, hanem a nyugatit, István akarata szerint. El is tűntek István Ivadékai egy kettőre. De más törzseké NEM! Hol is van ez a Magyar? Miért nem áll ki az igazáért?

Nincs már magyar.

Siratom a magyart, szót emelek érte, pedig nem történik más mind az, hogy Ö rejtőzik. Talán nem jött még el az ideje? Vagy ennyire eljárt már az a kor, amiben dolga volt? Nem tudom, de amíg élek, kutatom, keresem, és újra megkérdezem.

Apró: hirdessen itt ingyen.