Itt állunk rajtra készen

Hiányzik nekünk az Európai Unió?

     Itt állunk rajtra készen Európa közepén arra, hogy a 12 éve áhított EU-ba beléphessünk. Ez alatt az idő alatt bármilyen kormányunk is volt hatalmon, mindegyik azon mesterkedett, hogy a belépés feltételeinek meg tudjunk felelni. Nem számított az itt élő nép boldogulása, életszínvonalának javítása, a magyar gazdaság megerősítése, a forint vásárlóértékének megőrzése, a magyar emberek helyzetbe hozása, pedig mondom, hogy a „rendszerelsikkasztás” hajnalán egy olyan eufórikus hangulat uralkodott ebben a csonka, a történelmünk egész folyamán vérrel áztatott kis hazában, hogy azzal hegyeket lehetett volna megmozgatni.

 

    Nem így történt. Újra elárultak bennünket, azzal a különbséggel, hogy mindenünket ellopták. Nem maradt semmink. Még a faluvégi kiskocsmát is ellopták a hegedűs cigánnyal együtt, hogy a magyar még sírva se tudjon vigadni. Mindent privatizáltak, ami azt jelenti, hogy előbb egy jelképes összegért a hatalom közelében lévők átjátszották egymásnak a gyárakat, üzemeket, energiaszolgáltató-, kereskedő cégeket, média vállalatokat, majd még így is áron alul eladták a külföldinek. Ebből a hatalmas zsibvásárból egyesek hihetetlenül meggazdagodtak, s a szegény többségnek nem maradt más, mint a rabszolgamunka. Már akinek megmaradt, mert hihetetlenül sokan földönfutókká váltak. Ezekre, a fönt trónolok, azt mondták, hogy sajnos ők a rendszerváltozás áldozatai. De miért kellett nekik áldozatoknak lenniük? Hát nem egy népről van szó, melynek össze kellett volna fognia mind az alsó, mind a felső szinten, hogy egy érdek képviseletében megteremtse magának az emberhez méltó életet? Vagy a vezetőink nem tartoznak közénk? Idegenek? Mert ha igen akkor érthetőek az itt történt dolgok, hiszen én is sajnálom az albánokat, de nem tehetek értük semmit. S talán ezért nem foglalkoznak az itthoni hatalmasságok az itt élő magyarsággal. Nem közénk valók. Sajnos vannak közülünk valók is, akik júdáspénzért lepaktáltak az idegenekkel, elárultak bennünket, segítették kifosztásunkat. Mindezt morzsákért tették, s vagyonuk gyarapítása érdekében mindenkit eltaposnak, legyen az rokon vagy jóbarát, nem számít semmi, csak a saját boldogulás. Illik rájuk az a szó, amit uraik használnak: goj (állat, szamár, disznó). A pénz miatt lealjasodtak, gerincük megroppant, erkölcsi hulla lett belőlük. Az idegenekről tudjuk, hogy ők nem tartoznak közénk, s ezért nem várhatunk semmi jót tőlük. Nekik más terveik vannak Magyarországgal. Budapest az egyik legszebb városa Európának, s ezért ideális székhely az Unió kormányzására. S ne gondoljuk hogy ez légből kapott ötlet, hiszen amerikai bankok éppen most készülnek rátenni tenyerüket a magyarországi bankokra. Azokra, amelyeket a mi pénzünkből milliárdokkal konszolidáltak annak idején. S hogy ezek a mi pénzünkön felbruttósított bankok nem minket szolgálnak, arról minden magamfajta ember meggyőződhet, csak be kell sétálnia palotáikba, s megpróbálni személyi kölcsönt felvenni tőlük.

 

    Az Amerikai Egyesült Államok végnapjait éli. Mint minden birodalomnak a történelem folyamán összeomlás lett a vége. Ez vár rájuk is. Sajnos a világ urai ezt is bekalkulálták, sőt betervezték, s ezért létrehozták az Európai Uniót, s katonai erejét a NATO-t. A határokat légiesítették, hogy mindenki az EU-n belül szabadon változtathassa helyét, ezzel elindítva egy modernkori népvándorlást, keverve a fajokat ezáltal, s az így kapott önazonosságát vesztett masszán majd szabadon tudnak uralkodni. Bevezették a közös pénzt is, hogy bankjaiknak könnyebb dolga legyen. S itt megkérdezzük, hogy hol van az Euró aranyfedezete? Minden pénz mögött, annak értékének megőrzése végett aranyfedezetnek kell lennie, mely biztosítja annak vásárlóértékét. Vagy nem is volt, csak értékpapírokban létezik? Akkor jöhet egy kósza szellő, s minden oda van. Úgy járunk mint az USA, ahol a szenátusban tabu téma immár harminc éve az aranyfedezetet emlegetni, mert szőrén-szálán eltűnt a szigorúan katonákkal őrzött támaszpontról. Most egy üres támaszpontot őriznek a látszat fenntartása érdekében.  (Ide  kívánkozik a kérdés: Kik nyomtatják az amerikai dollárt, mennyiért, s kiknek a kezében vannak az amerikai bankok?)

 

    Itt állunk a csatlakozás előtt, melynek nép általi megerősítésére már ki is szemelték a népszavazási dátumot. 2003. március 15-e. Március 15-ét egyszer már besározták. 1989. március 15-én. Míg a nép önfeledten ünnepelt, addig egy rózsadombi villában egyes kiválasztott emberek egyezményt kötöttek a magyar nép feje felett, melynek következményei máig tartanak. Ez az elhíresült Paktum. Ezzel szabták meg Magyarország további sorsát. Az itt megfogalmazott 20 pont egyes pontjait már teljesítették, míg a többit maradéktalanul betartják a mai napig, legyen bármilyen kormány is hatalmon. A Paktumot nagy elhallgatás lengte, s lengi körül, hiszen amiről nem beszélünk, az ugye nem is létezik? Sőt ma már odáig mennek, hogy le is tagadják annak létezését, ha véletlenül valaki fel meri emlegetni. Megtehetik, hiszen fizetett tollnokaik, tv bemondó „sztárjaik” készségesen állnak segítségükre, mert egyesek ezek közül havonta milliókat visznek haza fizetésként. A hazaárulásért pénz is jár.

 

    S hogy a két Parlamentben lévő „nagy” párt között semmi komolyabb különbség nincs, azt elárulja az EU-hoz való viszonyuk. Mind a kettő foggal-körömmel ragaszkodik a csatlakozáshoz, másról sem szólt az eddigi politikájuk, mindig az EU mellett tették le garasukat. Az hogy mostanában viták vannak közöttük, az senkit se tévesszen meg, mert ezek csak látszatviták, s a magyar népnek szólnak arról, hogy lásd milyen nagy ellentétek feszülnek közöttünk. S hogy a kommunista propagandának milyen messzire ér el a keze, arról csak annyit, hogy egy amerikai újságban leantiszemitázták Orbán Viktort, akinek egyik tagtársa nem győzte őt a rádióban tisztára mosni, mondván, hogy Viktor nem lehet antiszemita, mert kormányzásuk alatt ők tették kötelezővé, hogy minden évben holokauszt megemlékezést kell tartani. Köszönjük szépen. Mikor fogunk már végre megemlékezni évente azokról a magyar áldozatokról, akik a Don-kanyarban életüket áldozták azért, hogy az orosz csürhe, melyet Vörös Hadseregnek neveztek, ne szabaduljon rá hazánkra és Európára?

 

    Szokásukhoz híven hazudoznak, fizetett „szakértőik” által mindent rózsaszínűre festenek az EU-val kapcsolatban, egyetlen negatív felhang sincs, ami azért már kissé gyanús, hogy nem minden úgy van, ahogyan ők mondják. Ajnározzák a külföldi beruházókat, ezt halljuk tőlük már tizenkét éve. Most újabb probléma merült fel külföldi imádatuk kapcsán, mert az ajnározott befektetők elkezdik sorra bezárni üzemeiket, gyáraikat, mert lejár az a határidő, ameddig nem kell nekik adót fizetniük az itteni tartózkodásukért. Nem kellett nekik adót fizetni! A magyar munkaadó, meg munkavállaló pedig gebedjen meg a hatalmas adóktól! Azzal hencegtek, hogy az itthoni adórendszert a svéd mintára készítették. Kérdezem, hol van a mi életszínvonalunk a svédekétől, hogy ilyen adórendszert merészeltek bevetni ellenünk? Csak annyira, mint Makó Jeruzsálemtől!

 

    Itt szólnom kell pár szót a mezőgazdasággal foglalkozókról. Arról a rétegről, amely a földdel, a földműveléssel, az állattartással foglakozik, s arról is, mit köszönhet neki egy nép, egy nemzet. Hiszen a megélhetésért minden nap a földdel harcolva, az időjárásnak kitéve vívják mindennapi küzdelmüket. Ők, a vidéken élők hordozzák e nép kultúráját, erkölcsét, őrzik hagyományait, nyelvét, népviseletét, népzenéjét, s mindezt akkor, amikor verejtékes munkájuk árán élelmeznek, eltartanak egy országot, s nem szólva arról, hogy a kereskedőkön át, a feldolgozóiparon keresztül mindenki az ő munkájuk árán akar meggazdagodni. Arról a rétegről, amely a rendszerváltásig nemcsak a mi országunkat élelmezte, hanem irányvonatok tömkelegével a Nagy Testvért, melyet akkor Szovjetuniónak neveztek. Ez a réteg is földönfutó lesz az Európai Unióba való csatlakozásunkkal. Tizenkét év alatt egyetlen kormány sem foglalkozott velük. Kisemmizték a kárpótlási cirkusz kapcsán, oda dobva őket a „zöldbárók” karmaiba.  Rákényszeríttették arra, hogy zsebszerződések keretében elkótyavetyéljék földjeiket. Tizenkét éve mást sem hallani, csak azt, hogy segíteni kell őket különböző hitelekkel, de ez a tizenkét év nem volt arra elég, hogy ezt bármelyik éppen hatalmon levő kormány meg is tegye. Az uniós csatlakozás után mintegy ötszázezer mezőgazdasággal foglakozó mehet más munkát keresni magának, mondta a jelenlegi földművelésügyi miniszter, akinek szerintem halvány lila fogalma sincs ennek a rétegnek a gondjával-bajával. Hova menjenek munkát keresni, amikor a városok tele vannak munkanélküliekkel, csövesekkel? Ja hogy a statisztika csak 5%-os munkanélküliséget regisztrál? Mert azokat már sehol sem jegyzik, akik kiestek a támogatásból, és hosszú évek óta nem találnak maguknak munkát. Hova menjenek? A válasz meg van. Ha belépünk, mindenki mehet amerre lát, vagy ahol munkát talál. Minek kell ennyire ragaszkodni ahhoz a helyhez, ahol születtünk, gyermekkorunkat leéltük, családot alapítottunk? Azért mert ez a hazánk! Az itt élő nép pedig a magyarság, ahová tartozunk! Merjünk már végre magyarok lenni, a még saját hazánkban! 

 

    Végezetül. Még gondolkodni tudó magyarok! Kérlek Benneteket, legyen saját véleményetek! Ne hagyjátok befolyásolni magatokat uraitok által, akik a csillagokat is lehazudják az égről, csakhogy megfeleljenek idegen uraiknak, hogy bennünket betuszkoljanak – mai divatos szóval élve – a közös karámba, melynek neve Európai Unió. Csak annyit kell tennetek, hogy a „rendszer nem változás” óta eltelt idő történésein gondolkozzatok el. Gondoljatok vissza arra, hogy minden választási ciklus előtt milyen ígéreteket fröcsögtek nektek azért, hogy őket válasszátok, legyen az bármelyik párt is a közéletben. Miután megválasztottuk őket, az ígéreteik elfelejtődtek, semmit sem teljesítettek belőlük, magyarul hazudtak. S ezek a hazug emberek uralkodnak rajtunk immár 12 éve. Ugyanazok az uraink, nézzetek csak szét a Parlamentben. S ha hazudtak, azt saját érdekből tették, nem foglalkoztak velünk. Velejéig romlottak. Most miért mondanának igazat az Európai Unióval kapcsolatban? Megváltoztak volna? Ők sohasem fognak megváltozni! A csatlakozással is csak ők, ez a bizonyos szűk réteg fog jól járni, a nagy többség újra vesztes lesz, de annyira, hogy talán soha többé nem tud majd talpra állni. Bizakodó vagyok, mert az emberekkel beszélve egyre többen ellenzik az EU-t, s ez jóleső érzéssel tölt el, hogy már nincsenek 80 %-ban azok, akik megszavazzák belépésünket, mint azt az egyik közvélemény-kutató felmérése állította ezelőtt fél évvel. Sajnos számítógépes világban élünk, ahol a szavazatok értékelésekor egy apró kis rejtett program is elég ahhoz, hogy esetlegesen megváltoztassa a szavazás végeredményét. Előttük nincs akadály, ha érdekeikről van szó, s éppen ezért a szavazásnál erre is figyelemmel kell lennünk, mert aki hazudik, az a csalást is mesterfokon műveli. Az utolsó órában vagyunk, feladatunk meggyőzni a bizonytalanokat igazunkról. Nem kell nekünk az Európai Unió! Magyarok vagyunk, s csak magyarként őrizhetjük meg önazonosságunk! Gondoljunk őseinkre, akik életüket áldozták a legkilátástalanabb helyzetekben is hazánkért! Ne felejtsük mennyi véráldozat kellett ahhoz, hogy a XXI. század elején is meg tudtunk maradni magyaroknak, sajnos mostmár ebben a csonka kis hazában, melynek kétharmad részét az úgy ajnározott Nyugat segítségével raboltak el szomszédaink! S most elárulóink, lenézőink, semmibe vevőink mellé csatlakozzunk? Nem, Európai Unió!    

  

Békéscsaba 2002.11.17.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: