Leviratus

Cimszó: LEVIRATUS

forrás: http://mek.niif.hu/01900/01992/html/index675.html 

A patriarchális társadalmak kötelező vagy javasolt szokása, mely szerint az özvegyasszonyt az elhunyt férj fivéréhez, vagy közeli rokonához ment férjhez (eredete: latin levir ‘sógor’). Alapja az a felfogás, hogy az asszony – akit bizonyos értelemben vagyontárgynak tekintettek – férje halála után annak hagyatékához tartozott, és a család, vagy nemzetség ilyen módon kívánta biztosítani a közös vagyon egyben tartását és a gyermekek helyben maradását.

Legismertebb példája az, amikor 997-ben Koppány herceg házasságra akart lépni Géza nagyfejedelem özvegyével, Sarolttal.

—–

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A szeniorátus olyan öröklési rend, amely szerint a patriarchális nagycsaládban a legidősebb, még vezetésre alkalmas férfi örökölte a hatalmat: rendszerint az elhunyt bátyja, öccse vagy unokaöccse. A sztyeppei népeknél szokásos volt, az Árpád-ház tagjai esetében leginkább a korai, 10-11. századi időszakban érvényesült, míg fel nem váltotta a primogenitúra. A szeniorátust Géza fejedelem törölte el. Első keresztény magyar királyunk így lett elsőszülött fia, I. (Szent) István.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: