Idézet Papp Lajos szívsebész professzor előadásából

Az alábbi E-mailt kaptam. Lánclevélként terjed.

Elgondolkodtató.  Papp Lajos Kicsi2

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE
ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség,
Prima Primissima – , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerű
előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.

“Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető
professzor – aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember – azt
mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor
hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja – aki engem egyébként jól ismert
és tisztelt – felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az
eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos
hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt.
Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az
élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle:
hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a
pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés
volt, hanem inkább egy intuíció.
A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt.
Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek
ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét,
megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám
megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
“Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg:
van esélye. Nem szabad föladnia.” A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és
egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.

Ami a döbbenetes, az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy
köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán,
csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe.
Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez
az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították.
Azt mondta a hölgy: “Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne
temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem
tudtam velük szemben
védekezni.” Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta: “Alig vártam, hogy maga
odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről.”
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a
szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a
szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással,
amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem
tudunk – vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs
is. Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy
a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt.

De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti
élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb
szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést
és a szívműködést.
Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira. Miután
megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy
katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről
pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról,
amelyről ő beszámol – nevezetesen a szív újraindításának élményéről – abban
az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem
érezhet semmit, de nem is élhet.”

Reklámok

2 hozzászólás

  1. 2010. március 10. - 8:37 DU.

    Tisztelt Professzor Úr! Sajnos előzőleg megírt levelemet nem sikerült elküldeni, mert nem e mail címet adtam meg, saját figyelmetlenségem miatt. – Köszönöm Önnek,
    hogy nemcsak lelkiismeretes munkájával, de hítének igazával is gyógyít. Hasonló módon gyógyultam meg én is, igaz, nem a fentebb leírt súlyos állapotból,mert én nem voltam mégcsak fekvő beteg sem, de többször kértem a műtétek elhalasztását. Talán megéreztem, hogy a szeretet gyógyítóereje is létezik. Megtaláltam Kercselics Imre szeretetgyógyász nevét egy TV adásban és Ő is csodálatos módon meggyógyított teljesen.Rövid idő multán az erős szemüvegemet is letehettem és nem csak sokdiopt-riás szemüvegemet “hagytam el” de a glaukóma és szürkehályog is megszünt mind a két szememről.Mély hitben élek, és tudom, hogy sok csoda által az orvostudomány is segítséget kérve, a visszafordíthatatlan állapotbólis megmentésre kap lehetőséget, hitével, lekiismeretével, szeretetével, és hiszem, hogy a hit, remény, szeretet, békesség, áldott segítőtársa a tudománynak, akár a legkritikusabb utolsó percben is, ha elfogadásra talál a gyógyító és gyógyulásban hívő lelkében. Köszönöm Istennek, hogy újabb örömfporrást kaptam az Ön nevének megismerésével, annak reményében, hogy sok lélek visszatalál szeretteihez akár a teljes bizonytalanság végpontjától is, gyógyitása és hite által. Isten áldja meg minden nemes tettét!
    Tisztelettel Binderné Palocsay Erzsébet

  2. 2010. április 8. - 3:53 DU.

    Tisztelt Professzor Úr!
    Újra, és újra elolvasom az Isten áldott műtétjének történését, és lelkemben egyre erősebb a hit, hogy a jövendő még több áldásos életementéssel fogja Önt megáldani, mert áldott volt a tette, amihez az igaz hite már Önnek erőt ad és nagyon nagy tisztelettel olvasom el a levelét, üzenetét a népéhez, akik olvassák, továbbadják a tudásának, lelke és tudományos munkájának eredményét. Én magam is azt teszem, szólok róla, ahol lehetőségem van. Nagyon-nagyon tisztelem Önt.
    És tiszteletem Kercselics Imre szeretetgyógyásznak is, mert az Ő munkájának, Isten hitének köszönhetem az életemet. 82 éves vagyok, vidám, és bizakodó Isten hitemben is
    Életmentést kaptam tőle, és az angyal-világtól megtisztultabb lelkivilágot! Imákat írok, írunk többen, Samel Ryszarda Aysha,angyalforrás.hu – az Interneten.
    Bocsásson meg, hogy újra zavartam Önt írásommal, de jó az a tudat, hogy bizakodást kapnak a “halál kapujából” is visszatérésre a nagyon betegek.
    Köszönettel és tisztelettel Szívből kívánom, áldja meg a Jóisten!
    Binder Ivánné ( Palocsay Erzsébet )


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: