Egyedül.

2009. november 9.

Az ember, társas lény.

Több ezer éve szervezett, több százezer éve, spontán kialakult családban él. A genetikánkban, a tudatunkban mélyen be van ágyazva, onnan ki, nem verhető. Az élet lényegének első kérdése minden élőlény számára a túlélés. A fajfenntartás, ösztöne, ami a szaporodásban testesül meg. Az emberi továbbélés alapja és helye a legkisebb közösség, ez a család. A szaporodás a kétneműségre épül, a társas emberi kapcsolat, az utód nemzés, a jutalma. Az utód gondozásának a helye az emberi közösségekben legalább 400 000 éves. Ez a család mind fogalom, mélyen beágyazva él a genetikánkban, a tudatunkban. Egy férfiből, egy nőből, gyerekekből, és nagyszülőkből áll. Amikor valamikor ez a család csonka lett, mer a vadászat során balesetben meghalt az apa, vagy a következő szülésben elhalt az anya, akkor az a család szétesését okozta.  Az öregek elpusztultak, mert nem volt, aki gondoskodjon róluk. Az utódokra, a gyerekekre mély szomorú benyomást tett, ez a tragédiasorozat. Az egész életüket örökre megnyomorította egy ilyen esemény. Persze mindig voltak más családok, akik befogadták az életképes túlélőket, de azok soha nem váltak az új család teljes jogú tagjává. Gondolataikban, emlékeikben, amit később léleknek neveztek megjelentek az elmúlt szép közös évek, megjelent a vágy annál szebbet-jobbat teremteni. Ezekből a csonka családokból származó emberek megkeseredve, lelküket sanyargatva próbáltak kitörve bizonyítani. A rátermettségüket, állandóan bizonyítva vakmerő tettekre ragadtatták magukat. Ezek a vakmerőségek vezettek a háborúk kialakulásához, a vezérek, a tudomány megszületéséhez.

Az ember ismert történelme során, egyre gyakrabban jelentkeznek olyan folyamatok, melyek, a család tudatos szétrombolását jellemzik. Egyes csoportok, már ezer évek óta elemzik ezeket a hatásokat. A tudásuk alapján megpróbálják más közösségek sorsát kedvükre, érdekükbe irányítani. Az ember előbb utóbb, mindig védekezett ez ellen. Az Ősi vallások mind arra épültek, hogy a családi közösséget erősítsék.  Ilyenek a Zsidó vallás, ami több ezer éven keresztül képes volt ellen állni ennek a bomlasztó folyamatnak. Sajnos a Keresztény hit világ, egyre kisebb erővel rendelkezik az alapvető emberi értékek védelme során. Naponta veszít a liberalizmussal szemben a nehezen megszerzett pozícióból. Számomra úgy tűnik, nem éri meg a három ezer évet. Nem csoda ezek között a körülmények között a keleti vallások felerősödése, kiteljesedése. A vallástudományok mellett mindig kialakultak olyan csoportok, talán filozófusok, később közgazdászok, akik abból próbáltak meg élni, hogy az előbb említett tudást kihasználva, anyagi előnyökhöz jussanak. A sérült ember gyengeségéből, azt kihasználva, előnyre tegyenek szert. Amikor az ilyen egyszerű módja nyilvánvalóvá vált az előnyszerzésnek, akkor, nem volt más feladat, mind a társadalmakat átalakítani, az egyént elmagányosítani, elgyengíteni. Cukros bácsiként csalogatni.

Az utóbbi évszázadokban a kommunista szellem, a kollektív gondolkodásmód, majd napjainkban a liberalizmus filozófiája a közgazdaságtan leple alatt, hadat üzent a család intézményének. A mai Magyarországon a munka a pénz utáni, hajsza, az elvállások magas száma, egy kis liberális-szocialista segítséggel, egy kis nyalókával, már a törvénykezést is a lazább gondolkodásra bírja.

Csak gondoljunk bele ma, ha egy fiatal pár összeáll, netán összeházasodik akkor milyen sors vár rá?

A legjobb „család”-ból származók is az első gyermek után szétválnak. A leggyakoribb válások 20-24 éves korban történek. Legalább az egyik, de nagy valószínűséggel a másik is talál magának egy párt. Ott új gyerek esetleg gyerekek születnek. De a régi házasság, a másik gyerek állandóan ott él az elvált szülő gondolataiban, az azt elkeseredetté, depresszióssá, keserűvé, majd földönfutóvá teszi. Állandó olyan fájdalmak között él, amit még magának sem vall be soha, mert van olyan bátor, hogy legalább azt Ne tegye meg. Persze ezek a negatív érzelmek, esetleg kicsit más gondolatokkal, de ugyanígy jelentkeznek a másik felekben is. Mindegyikben. A folyamat legszomorúbb része az, hogy a régi családokból és az új családokból származó gyerekek egyaránt, ezzel, szomorú tudattal élnek együtt. Mi is következik ebből? Még lazább lesz az erkölcsi rend, mert a felnövő fiatalok szeretnének felszabadulni a nyomás alól. Bizonyítási kényszer vesz rajtuk erőt, a szép új világnak való megfelelés érdekében. Mindent megtesznek azért, hogy az új rend elvárásainak megfeleljenek, hozzá igazítják a törvényeket, a jogot. Egy két generáció és a társadalom leépül. Nem kellenek a régi értékek a család. Pedig az, emberi közösség alapja, több százezer éve. A kéjelgések, a kábítószerezések, a kocsmázások, fogják a kiutat kínálni. A társadalom végképp lezüllik ebből a liberalista mételyből nincs kivezető út. Innét csak elmenekülve lehet kijutni. A történelem sodrában több társadalom próbálkozott a család felbomlasztásával, mind belebukott. Ez a métely több társadalmat bomlasztott fel. Ilyen volt Szodoma Gomora, Róma, Attila birodalma. Ennek az áldozata lesz pár generáción belül a mai modern Nyugati világ.

Kik lesznek a változatlan túlélők? A fanatikus valláskövetők, a Zsidók, a Muzulmánok, a Buddhisták. Előtűnik pár vezér, és új népek sarjadnak a nacionalizmus, egén.

Mit tehet a milliárdnyi mai nyugati ember? Ha modern akar maradni, akkor él egy fejlett, szép fényes, csillogó, villogó hangos, örömökkel és kéjjel teli világban, és várja a végét.

Egyedül.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: