Meghalt a Jézuska!


Így hatvan körül egyre nehezebb. Gyerek koromba amikor jött a Jézuska, előre készülődtünk, a fenyőfa díszítésre, vásároltuk, a fa alá való ajándékokat. Együtt volt a család ez volt az év ünnepe. Talán ez az első év amikor valamiért ez elhúzódik vontatottan megy. Nem nagyon érdekli a feleségem sem. Elfásultunk.
A globalista szellem az angolszász kultúra ami áthatja az egész nemzetet, minden napjainkat, elfeledteti, a Jézuskát. Ma Mikulás, vagy Télapó jön karácsonykor, nem is tudom, de talán nem is lényeges melyik kultúrából melyik elnevezés szerepel. Valamikor a Mikulás Miklós napján jött a Jézuska meg karácsonykor, nekem az volt az ünnep. Eltűnnek a szép hagyományaink, az életmód a kultúra változás, a bevásárló központok, üzletpolitikája, a rohanó élet, másutt a szegénység. Egyszóval a globalizálódott világ következményei, elfeledtetik, a szép gyerekkori hagyományainkat. Gyerekkoromba se volt gazdagság, de volt létbiztonság. Manapság az unokáim nem nagyon érzik magukat biztonságba. Anyám arra tanított engem, hogy szeresd felebarátodat, ma azt tanítják az unokáimnak, hogy nincs igazság. Igaz régen is megmondta az Egyház, hogy mikor milyen ünnepet üljünk, hogy mikor születet Jézus Krisztus, azt is zsinaton döntötték el, nekem az a változat jobban tetszett, hogy mikor minek és hogyan örüljünk azt ma is ütemezik. Mint mondják a győztesek diktálnak.
Jöjjön a Télapó!
Elfogadható ez a keresztény angolszász szellem a magyar ember számára is. Szívesen, feloldódik benne a magyarság. Feledi a múltat a szép leendő jövőt dicséri. Ezzel oda a Jézuska oda már a mi Istenünk, az áldását se igen várjuk, letettük már régen kardunk. Az ellenség már legyőzetett mert bennünk éledezett. Jó sorsunkra várva, feloldódva a nyugati kultúrában, eléri majd ez a nép a jövő nemzetek dicséretét. Tagadjuk majd ma, holnap a pogány istenünk, szégyelljük holnapután, nagy vezérünk, hiszen máma a TV-ben ezen a nagy ünnepen, minden sztár csak angolul énekel. Mintha nem is itt élne a Kárpát medencében, a Duna- Tisza közelében, magyar nyelven már senki.
Éljen a Mikulás!

Az Ősmagyar hit.


Egy lenyűgöző előadótól láttam egy klipet, a menyem hozta:
Őseink nyomában.Kovács András táltos előadásából.
A tudás és a tudománynak az egyik tulajdonsága, hogy nem természetes. Az a tudomány ami nem természetes. Ma az elfogadott normák és értékek mindig a tudományos normák és értékek.
Volt egy világ nem is olyan régen, amikor az emberek természetben éltek, természetesen gondolkodtak, és minden ami körülvett bennünket és mi önmagunk is, része voltunk, egy csöppje ennek az egésznek. Az alapja az Isten volt. Az egy Istenség. Ők hitték és tudták azt, hogy a világmindenség egy nagy rezgés egy nagy informatikai gömb, És ahhoz, hogy ez az információ ez a rezgés megnyilvánulhasson, pici anyag magocskákra is van szükség. Ha elképzelünk egy atomot annak van egy atommagja és elektronok veszik körül, valójában egy atom, ha kinagyítanám, valahol egy öklömnyi atommag körül Bécs és Nyíregyháza körül keringenének az elektronok. Ha kiszippantanám belőle az energiát, az információt rögtön parányi lenne. Ara a pici protonra és ara a pici elektronra van szükség mind anyagi részecskére, hogy az energia az információ, létre tudjon hozni egy atomot. Az energia ami ezeket a parányi anyagi részecskéket fönntartja, az energia az információ, az a megfoghatatlan valami, amit valamikor úgy hívtak, hogy, Isten. Az energia az mindenhol ott van a rezgés, mindenhol ott van a világmindenségben, és az anyag adja a lehetőségét, hogy megnyilvánuljon. Ha az országházból kiszippantanánk az energiát minden atomjából az Országház elférne egy gombostű fején. Az anyag az ami megnyilvánulttá teszi a rezgést. Ezt a rezgést hívták régen Atya Istennek. A mindenség rezgésének. Úgy is hívták őt, hogy Ős Tenger. Az Ég Tengere. ÖsTen. Őstengri. Isten.

 

 

Tovább a cikkhez…>>>

Ajánlom a “Pozsonyi csata” című irást.

Szep vagy, gyonyoru vagy, Magyarorszag.mp3 – Hazafias